Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata

232.

szerepű. Az egyéb kationok és anionok lényegesen kisebb mennyiségben szerepelnek, de csekély ingadozásaik is jelentős különbséget eredményezhetnek az életfeltételek szempontjából. Az Orosháza-környéki szikes vizek kémiai alkatáról napjainkig számos adat látott napvilágot. így a Gyopáros vizét Lengyel B. /6/ 1886-ban, Schulek E. /6/ 1925-ben, majd Donászy E. /16/ az 1950-es években elemezte. Ezen kivül a város nyugati peremén levő Kisszék vizét Kocsis E. /6/ 1938-ban, a Kakasszék vizét pedig Donászy E. /16//ugyancsak az ötvenes években/ vizsgálta meg. Eszerint a Gyopáros vize a Kakasszék vizével csaknem azonos természetű, csupán a Gyopárosban valamivel több a Ga- és Mg-kation, illetve a klór és a szulfátanion. A Kisszékre vonatkozólag érdekes és ritka adatként jelentkezett a viszonylag igen magas aluminiumtartalom.

A szikes vizek tehát sókban és szerves szennyezőanyagokban eléggé gazdagok, ezért a Naumann-Thienemannféle osztályozás szerint az ún. eutroph vizek közé sorolandók. Ez egyik döntő feltétele annak, hogy a mikroorganizmusok időnként tömeges felszaporodásokat hozzanak létre.

A Gyopáros tava ma már jól rendezett /2. térképvázlat/. Régebben az a hiedelem járta, hogy vize rádiumot is tartalmaz. Az elemzések azonban rádiumnak még csak a nyomát sem találták. A viz jódot sem tartalmaz, bár a régebbi térképek Gyopáros-fürdőt "Jodbad"-ként jelölték. A térképezés idején a viz természete még kevésbé volt ismert, s az akkori térképészek a sósvizünek nevezett fürdőt a jódos vizüek közé sorolták. A vizek hidrogénionkoncentrációját a vizminták vétele alkalmával mindig megállapitottam. A pH-érték ősztől