Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata

hogy a Forrás-halom nyugati oldalában levő tanya kútjának vize - mint a környékbeli tanyákban általában - "ihatatlanná vált. Pedig az ottlakók szerint a kút vize "mü viz” volt 9 vagyis a közönséges kutakénál mélyebb rétegekből származott.

Mindez reális alappal birónak tünteti fel az ún. fakadó vizekről szóló hagyományt. Erről a Marosmenti területeken széltében beszélnek. A Kardos-kút-pusztaközponti Fehértó vize, mint a környékbeliek tartják, szintén táplálkozik '’forrásából. Erről korábban /7/ már megemlékeztem. A fakadó vizeket - mint Bodnár emliti - a vásárhelyi nép a "föld édös gyerökének" tartja, s megkülönbözteti az ún. "vadvizek"-től, amely idegen területekről "gyün". A fakadó vizek jelentkezésének csakis az lehet az okát, hogy az altalaj hordalékos rétegei a nagyobb nyomású helyek felől vezetik a vizet.

A szikes vizeket szin alapján fehér és fekete vizekre szokás csoportositani. A fehér tavakban a viz szürkésfehér és átlátszatlan, a fekete tavakban pedig sötétbarna, és részben vagy egészen átlátszó. A fehér tavakban nincs magasabbrendü növényzet, a fekete tavak pedig gazdagok növényzetben. A fehér tavak fehéres szürkés zavarossága Treitz /16/ szerint kolloidális mész- és magnézium-részecskéktől ered. Az ilyen vizek aljáról gázkiáramlás révén a viz telitődik szénsavval, amely a vizben sok meszet és magnéziát tart oldatban. A szénsavveszteség hatására /hullámzás, felmelegedés, stb./a mész és magnézia egy része a vizből kicsapódik, de nem tud kristályos formát ölteni, mivel a vizben levő kovasavhidrát és egyéb kolloidok védőkolloidként szerepelnek, s igy a kiváló mész- és magnéziumsókat kolloidális állapotban tartják. Nyár elején, amikor a párolgás révén a viz