Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata
229. virágzású talajok inkább csak Orosházától délre találhatók. A kordoskúti Fehértó agyagos fenekét nyáron rendszerint fehér sókéreg fedi. Mindenesetre az itteni talajok sósabbak, mint a Tiszántúl északibb szikesei. Arany S. /I/ szerint ott, "... ahol a hidrokarbonát-karbonátos jelleg előtérbe kerül, a szulfátos jelleg többnyire visszaszorul ." A vizek jellemzésénél mindenekelőtt figyelemreméltó és tudományos szempontból igen érdekes probléma a vizek eredete. Általában azt szoktuk mondani, hogy ezeket a szikes tavakat a csapadékviz táplálja. A hagyomány pedig azt tartja, hogy ezeket az ereket részben "források" is táplálják. Erre vonatkozólag saját tapasztalataimból is hozok néhány adatot. A Harangos érnek azt a szakaszát, amelyen a Göbölyhajtó-út vezet át, a húszas években több Ízben is Forrás-laposa néven hallottam emlegetni. Az érnek ez a viszonylag mély része az ún. Forrás-halom lábánál fekszik. Ez a halom is marosi homokot tartalmaz. Az itteni öregektől azt hallottam, hogy itt forrás van, amelyből időnként a lapos vize gyarapodik. Arról is beszéltek, hogy ennek az érnek minden emberöltőben egyszer legalább "nagy vize” van. Megfigyeltem, hogy a 20-as évek közepéig állandó vize volt, amely a 30-as évek elejére fokozatosan eltűnt, s a "tó" medre szántás alá került. 1940-4-1-ben, legutóbb pedig 1956 nyarán ismét jelentős vize volt. Ez utóbbi alkalommal még a Göbölyhajtó-út egy kb. 100 m-es szakaszát is elöntötte a viz, úgyannyira, hogy arra jártunkban az északi oldal magasabb fekvésű szántójára kellett kerülnünk. Nekem is az volt a véleményem e nagy viz láttára, hogy ez csupán a helyben leeső csapadékból nem származhat. Ennek mélyebb eredetűnek kell lennie. Ezt a gyanút alátámasztotta az a körülmény is,
