Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata

227.

az Erdélyi-medence vizei kiléptek a síkságra, esésük csökkent, és folyásuk meglassult, aminek az lett a következménye, hogy a magukkal hozott hordalékot széles legyező formájában rakták le az Alföld peremen. Évezredeken át igy jött létre az a képződmény, amelyet a Maros törmelékkúpjának szokás nevezni, s amelyen a lefelé futó vizek deltaszerüen szerteágaztak. Időnként saját útját torlaszolta el a viz a lerakott homokkal; ekkor új medret vágott magának az ár rohanó sodra...

Az Ős-Maros egykori ágai a mai Marostól már elzáródtak. A Száraz-ér Arad környékéről indul, és Tótkomlóson, Békéssámsonon át a Tiszához vezet. Valamikor jelentős folyó lehetett, hiszen széles medrei még ma is jól láthatók. Legalább ilyen méretű, vagy sokkal nagyobb volt az az ősfolyó, amelynek .Orosháza nyugati határában levő szikesvizü szakaszát Kakasszék-nek nevezzük. Ez önálló viznek tűnik, s mint Bodnár B. /2/ megállapitja, a világosi hegyekben eredt, s Elek és Kétegyháza között Gerendás irányába haladt, majd Csorváson át északnak tartott. Ez utóbbi szakasza az ún. Hajdú-völgy, vagy régebbi nevén Hajdúvölgyi-ér, amely 500-600 m. széles medermaradványával egy valamikori nagyvizü és mély ősfolyóról beszél. A mai Kakasszék 9~10 km. hosszú és egyes helyeken 600-700 m. széles. "A mai Kakasszéki tó környéki idős gazdáktól hallottam - Írja kitűnő munkájában Bodnár, - hogy nagyapáiktól, szépnagyapáiktól fennmaradt hagyomány szerint abban az időben nagy viz idején életes hajók jártak Vásárhely és Gyula között a Kakasszék éren.” A harmincas évek közepén ennek alapján ez irányban magam is kérdezősködtem idős emberektől, s hasonló válaszokat kaptam. Ilyen mederágak mélyedéseiben húzódik meg ma a gyopárosi tó, a Kardoskút-pusztaközpon-