Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
216. Kiss Rózái, 24. Kiss Rózái /kéjhölgy/, 25. Kelemen Józsefné szül. Kecskeméti Vera, 26. Balázs János, 27. Sperla Csorba Jócza, vádlottakat a kifejtett tevékenységük mérve és cselekményük közvetlenségéhez képest, a hivatkozott törvény szakaszba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében a btk. 70. §. alapján, mint tettestársakat, 28. Szántó Mihály, 29. Juhász /Bubos/ Örzse, 30. Górácz Mihály, 31. Kiss András, 32. Dobozi Mihály vádlottakat ugyancsak a btk. 163. §-ába ütköző, azonban a btk. 92. §. alkalmazása mellett vétséggé minősülő hatóság elleni erőszakban ugyancsak a btk. 70. §. alapján mint tettestársakat, végre 33. Dódity Pera és 34. Szekerka István vádlottakat tekintettel arra, hogy ezek terhére a közvetlen beavatkozás, vagyis tettesség jogszerűen igazolható nem volt, a Btk. 163. §-ába ütköző, a Btk, 69. §. 1. pontja szerint minősülő bünrészesség /felbújtás/ büntette helyett a Btk. 92. §. alkalmazásával ennek vétségében bűnösnek kimondani és az Ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel sújtani kell. A büntetés kiszabásánál súlyositó körülményül vétetett Pakurár Demeter és Nagy György András vádlottakra nézve, hogy a munkás mozgalom, illetve erőszakoskodás kezdeményezői, felbujtói, és vezetői éppen ők voltak. Egyedül nekik -tulajdonitható, hogy 3 ember élete áldozatul esett, több megsebesült és, hogy esetleg, ha a csendőrök a lázongókat megfékezni, ill. a katonaság megérkezéséig visszatartani nem képesek, még súlyosabb következmények is állhatták volna be. A többi elitéit vádlottakra nézve azonban enyhitő körülményül szolgált, hogy legnagyobb részben még rovatlan előéletüek, hogy a vezetők által a sorsuk javitását tárgyazó állítólagos miniszteri rendelet és a hatóság
