Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
208. viselők és csendőrök és a távirda hivatal között az öszszeköttetést ő kösvetiti. Illetve az izeneteket a város» V házából kivitte. Végre Farkas Mihály tanú vallomása szerint vádlott, midőn a hátsó kapun a városháza udvarába bement, többekkel együtt kiabálta: "Szétszedjük a hájfejüt 4" főszolgabírót - "adják ki a fehérzászlót és a rendeletet," 17. Major Karczagi József beismeri, miszerint a vádbeli esetnél különösen délelőtt jelen volt, s midőn Pakurán kiszabadult, ő is bement a városháza hivatalos helyiségeibe, lármázva követelve a rendeletet. Midőn a csendőr őrsvezető őket kiszorította, és lövés történt az utcán, Pakurár azon megjegyzésére, meg kellett volna fogni azt a négy csendőrt, ne engedjük el nekik, hogy közzéjök lőttek, majd pedig a hozzá intézett azon szemrehányó szavakra, "szégyeld magad, te is gyáva vagy," felbuzdulva, botjával az ablakokat beverni kezdte. Pakürár Mitruval történt szembesítés után pedig azt is beismeri, hogy többekkel együtt ő is kiabálta "üssük agyon az urakat és a csendőröket." Egyéb iránt Farsang József vádlott és Lung Áron tanú igazolják, miszerint vádlott is azok között volt, kik Pakurár kiszabaditását előbb a biztostól, majd a főszolgabirótól erőszakkal való fenyegetés mellett kierőszakolták. Fukczin István tanú, Pintér Péter és Kosztelnik Mihály vádlottak vallomása szerint pedig nemcsak hogy az ablakok beverésében részt vett, de még a csendőröket is dobálta kövekkel. 18. Mekkel Mihály beismeri, hogy midőn a nép a városházára benyomult a rendeletet követelni, ezekkel ő maga is bement és felült a folyosó párkányzatára, csakhamar hozzálépett egy csendőr, és a távozásra felhivta. Ő azonban a felhivás dacára vonakodott kimenni. Tagadja
