Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
207. tanuk vallomásával szintén igazolva lett, hogy vádlott éppúgy fenyegetőzött, mint a többi, hogy kövekkel dobálózott, hogy a városháza udvarába levő fecskendőre felállott, bottal fenyegetve mutatta az irányt, merre dobálj anak. 15. Zakarnik József beismeri, hogy úgy délelőtt, mint délután jelen volt az eset szinhelyéji. Hogy délelőtt akkor szaladt el, midőn a lövésre a nép kinyomult, s habár egyébként tagadásban van, Varga János tanú vallomása szerint délután botot adott egy gyermek kezébe, és biztatta, hogy azzal a városházának még ép ablakait sorra verje be, amit a gyermek valóban meg is tett. Hambach Ernő és Gyurki János tanúk vallomása szerint azonban nem csak szóval, de még a kezében volt bottal is fenyegetőzött. Szalay Jenő és Balázs Perencz tanúk vallomása szerint pedig köveket hordott, és egy téglarakásra felállva mutatta, merre vannak a csendőrök, s hova kell a kövekkel dobni. 16. Alföldi Sámuelné szül: Balog Rózái csak annyit ösmer be, hogy délután a templom elől nézte, midőn a nép a városháza előtt zajongott, tagadja azonban, hogy máskülönben a zavargásba beavatkozott volna. Ezzel szemben Károly Margit vádlott társa szembemondással igazolta,hogy ő is bent volt az udvaron, és kiabált a csendőrökre, sőt tanút is biztatta, mondván: "Ha nekem lőtték volna agyon a testvéremet, akkor igy, meg úgy tettem volna." Ezenkívül Wiczl János, Gyurki János és Hambach Ernő tanúk igazolják, hogy vádlott szinte bent volt az udvarban, ott káromkodott és fenyegetőzött. Pudler Dávid tanú vallomása szerint hangosan kiabálta: "Most vagy soha, Zsandár húst eszünk máma." És Kriszta Radójával együtt üldözőbe vették, mivel észrevették, hogy az ostrom alá vett tiszt
