Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A battonyai zendülők pere

202.

5. Farsang József szintén beismeris miszerint a kérdéses alkalommal a többek között ő is berohant a városházára és előbb Lung Áron csendbiztostól követelték Pakurán kibocsátását, és midőn a biztos azt mondotta, hogy ez a főszolgabírótól függ, az éppen odaérkezett főszolgabíróhoz fordultak követelésükkel, kijelentvén, hogy különben feltörik az ajtót. Midőn ezután Pakurárt kibocsátották, ennek vezetése alatt a tanács termében vonultak be, és ott kiabálva és fenyegetőzve követelték a rendeletet.

Be ismeri, hogy akkor már többeknél bot is volt, ő maga egy kofa székének a lábát húzta ki, és azzal hadonászott. Azt sem veszi tagadásba, hogy midőn Hevesi Zsigmond jegyző a hirdetést megkezdette, ezen szavakkal fenyegette "hirdesse az igazat, mert különben kiszegezik." Végre hogy midőn Csube Istvánt a kapu alatt halva feküdni látta, indulatba jött, és a kezében lévő széklábbal egy ablakot bevert. Vádlott ezen beösmerő vallomását támogatják Schwarcz Gusztáv, Lázár Vikentia, Fukczin István, Sándor György, Lung Áron tanúk, de különösen Grósz Izsó, kinek vallomása szerint vádlott egy botot forgatva, azt kiabálta: "Csak négy csendőr van, gyerünk be, üssük agyon őket."

6. Szekerka Mihály hasonlóképpen beismeri, hogy a kérdéses alkalommal jelenül pedig: Mikor a lövés történt,

bent volt a városháza udvarában. Hogy midőn a többiek a lövésre kifutottak, ő az udvarban bennszorult, s megijedve, könyörögve kérte Wiczl János csendőrt, hogy bocsássa ki. Alig ért ki azonban a kapun, felkapott egy darab követ, Wiczl János csendőrt megdobta, s e közben Istent káromolva szidalmazta a csendőröket. Ezen beösmerő vallomásán túl Farsang József vádlott társa, továbbá: Lázár Vikentia, Wiczl János, Szalay Jenő, Morecz-