Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
201.* annak, hogy a múlt évben megcsaltál.” 3. Kriszta Radója töredelmesen beismeri, hogy a szóbanforgó mozgalomnál egész délelőtt jelen volt, s Pakurár biztató szavaira "nem szégyenled magad, katona voltál?” a többek között ő is berohant a városházára, hol fenyegetőleg követelték a rendeletet, és midőn a csendőrök rájuk kiáltottak, hogy álljanak meg, rájuk sem hallgattak, hanem kövekkel dobáltak. Ekkor történt, hogy Német József léczczel egyik csendőrt megütötte, mire a csendőrök közéjük lőttek. Beismeri azt is, hogy a lövés után kivonulva, a kaput és a városház ablakait ős is kövekkel dobálta, és tőle telhető módon kártékonykodott. Vádlott ezen beismerő vallomása támogatást nyert Koczur Mari, férjezett Károly Istvánná vádlott vallomásával, - mely szerint vádlott azt is kiabálta, az asszonyoknak, - jertek törjük be a kaput, asszonyokra nincsen törvény, Wiczl János, Katona József, Hambach Ernő, Varga János, Balázs Imre, Pintér Péter, Nagy. Sándor, G, Tóth Lukács, GyorgyeVics Miklós, Halász Gábor, és több tanuk vallomásával. 4. Timotity Zsiva beismeri, hogy a kérdéses alkalommal a helyszínen csak akkor jelent meg, midőn a katonaság már megérkezett, és hogy ott Pakurár azon állítására, hogy a rendelet itt van, de a főszolgabíró nem akarja kiadni, midőn Szabó Lajos szolgabiró a népet szétoszlásra felhivta lármázni és kiabálni kezdett, hogy nem megy, mig a rendeletet ki nem adják. Szenti Mihály, Todorán Gligor, de különösen Wiczl János, Hambach Ernő, Tumo Imre, Szalai János, Varga Ignácz és Gyorgyevics Miklós tanuk vallomásával pedig igazolva van, hogy vádlott ez alkalommal életveszélyes fenyegetésekkel élt, különösen azt kiabálta, "jöjjön ki a kutyafejü főszolgabiró - agyon öljük, ha az Írást ki nem adja.” T
