Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
199. törésénél Jelent volt, egyébiránt Lung Áron, Hervay Kálmán, Katona Péter, Katona József, Lung Zsiva, Spitzer Ignácz, Lodvics Pál, Fleischman Mór, Gyórgyevics Miklós, Hegyesi Zsigmond, Grósz Izsó, Mareczki János tanuk, valamint Pintér Péter, Kriszta Radoja, Hoffer Borosa, Kocssat Mari, Farsang József, Timotity Zsiva, különösen pedig Major Karczagi József vádlott társainak egybevetett vallomásával igazolva van, miszerint a szóbanforgó zavargásnál kezdettől végig és annak minden egyes mozzanatánál Jelent volt, a népet éppen ő vezette és buzdította az erőszakoskodásra, mondván én vagyok a vezéretek, ne féljetek, hozzatok botokat, és verjétek meg Hervay főszolgabírót, meg kell fékezni a zsandárokat, ha ötvenet lőnek is, a habozókat pedig gyáváknak nevezte és hogy csak akkor távozott, illetve szökött meg tevékenysége helyszínéről, midőn a katonaság megérkeztével Jónak látta saját személyét is biztonságba helyezni. 2. Nagy *yp-T-v András önvallomásában, úgy a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy ő a kérdéses napon összegyülekezett nép között Jelen volt, és midőn Pakurár Mitrut Lung Áron csendbiztos elvezette és az "Alliánz" hirdetés fölolvasása miatt még őt is fenyegette, majd karjánál fogva bevezetni akarta, és csak a védelmére kelt nép felzúdulására bocsájtotta el; a sétatérbe ment, hova sokan követték, és ott a hirdetmény felolvasását - mely iránt különben ő maga épen nem érdeklődött - folytatta. Beismeri, hogy ezután többek felszólitására Górácz Mihály és Árvái Péterrel elindult, hogy Pakurár Mitrut a főszolgabirótól kikérje, és hogy éppen ő volt az, aki a már felbőszített, a félre vezetett tömeg élén, habár látszólag illedelmesen, Pakurár kibocsátását követelni kezdette, állitván, hogy nevezett ok nélkül, és Jogtalanul lett
