Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A battonyai zendülők pere

198.

Károly Margit és Pakurár Mitru vezetése alatt a községházának szinte zárva tartott és eltorlaszolt kapuját törték be, és az udvarba érve, éktelen káromkodás, kődobálás és szitkozódás között kijelentették, hogy addig nem távoznak, mig a miniszteri rendeletet meg ri&m kapják, a főszolgabírót és csendbiztost ki nem szolgáltatják, közben pedig életveszélyes fenyegetés, szemérmetlen gúnyolódás és mozdulatok mellett hol az egyik, hol a másik i~ rányból tégladarabokkal dobálóztak. Ezen ostromállapot tartott épen este 8 óráig, midőn a hatóság megkeresésére a várt katonaság megérkezett, és a tömeg látva a nagyobb erőt, lassanként oszladozni kezdett; noha Timotity Zsiva és még többen ezután is fenyegetőzve és káromkodva ellentállásra izgatták a tömeget, mindaddig, mig közülök a csendőrök többet el nem fogtak, és Pakurár is veszélyt látván, a helyszínéről hirtelen eltűnt. Ezzel a zendülés is véget ért.

A fent előadott tényleirásban foglalt bűncselekmény elkövetésével illetve annak elkövetésében való közvetlen és közvetett részvétellel vádlottak a következő bizonyitékok alapján, terheltetnek, illetve bűnösségük a következő adatok alapján nyert igazolást u. m.

1. Pakurár Demeter kezdetben megkisérlett tagadás után töredelmesen beismerte, hogy a kérdéses időben, midőn társai őt a községi fogházból kiszabadították, maga állott a tömeg élére, és követelte a főszolgabírótól a miniszteri rendelet kiadását, a hit alatt kihallgatott tanuk, nem különben vádlott társaival történt szembesítés után beismerte azt is, hogy a kérdéses rendeletet a főszolgabírótól erőszakkal és életveszélyes fenyegetéssel követelte, hogy a községháza ablakainak beverésében a nép fölbujtásában részt vett, *- délután a hátsó kapu be