Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
197 tagjai is e közben a népet megnyugtatni, folyamodvány készítéssel és publikátióval figyelmét elterelni, a fenyegetés és erőszakoskodás mindég nagyobb hévvel ismétlődött. A község hivatalos helyiségeit folyton nagyobb tömeg árasztotta el, és e közben történt, hogy a feldühödött nép egy része a nagy kapun benyomulva a községháza folyosóján őrt álló és a hatóság védelmére kivezényelt teljes készletben álló 4 csendőrt, amidőn ezek egyike lekkel Mihályt, ki a folyosóról távozni nem akart, sőt a felszólításra gorombáskodott, erőszakkal eltávolitotta,- megrohanta kövekkel és botokkal dobálta. A többek között Német József dobott egy TLéczdarabot Wiczl csendőr felé, ki a dobást fegyverével'felfogta ugyan, minthogy azonban a lécz ketté tört, és annak egyik darabja a megtámadott csendőr szemét érte, ez tüzet vezényelt; minek következtében Német József, Csuber István és Hidi Mihály a helyszínen halva maradtak, Jenovácz Száva, Kozma Mihály és még többen súlyosan megsebesültek. Erre a tömeg megrémülve ijedten vonultak ki a községházából és udvarából a piacz-térre, azonban csakhamar újabban bátorságot meritve visszatért, de minthogy ez időközben bezárt nagykapun többé be nem mehettek a község házát vették ostrom alá, az ablakokat verték be, rongálván mindent, amihez hozzá fértek, legyilkolással, felhasítással, majd a községházának felgyújtásával fenyegetvén, és folytonos rettegésben és halálos félelemben tartván a bentlevőket, kik a városháza udvarából távozni nem mertek, különösen Hervai Kálmán főszolgabirót és Lung Áron csendőrbiztost. Déli 12 óra tájon szünet állott be egész délután 4 óráig, amely időre katonaságot vártak; minthogy azonban az meg nem érkezett, az újból nagy számban összegyűlt leginkább asszonyokból álló tömeg
