Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
181 A viszonyok tovább értek és 1905-7-ben az előbbinél még súlyosabb ellentmondásokba jutottak. Abban az időszakban a Viharsarok megyéi mélyreható válságban élték életüket. Az uralkodó osztály egy részének válsága a földmunkásokat is tevékenységre sarkallta. Megoldást az a korszak sem hozott. Az uralkodó osztályok háborúba sodorták az országot. Véglegesen betelt a pohár 1919-ben. Rövid ideig - március 21-től április közepéig - a román támadásig a proletárok kezébe került a hatalom. De az imperialisták uralomra segítették az ellenforradalmat, és ezen már csak a felszabadulás változtatott. Akkor váltak valóra a battonyai felkelők; magyarok, románok és szerbek álmai. A birósági tárgyalások A jobbágyság maradványai elleni paraszti harc elnyomásában jelentékeny szerepet játszottak a bíróságok. Ezek a szervek az osztályuralom biztosítékai. Intézkedéseikben természetszerűleg az osztály képviselői által alkotott törvények paragrafusaihoz alkalmazkodnak. A battonyai mozgalom megtorlása ügyében hozott Ítélet szövegéből is kitűnik, - ami egyben a polgári bíráskodás jellemző sajátsága, a törvények dogmatikus alkalmazása, amit a körülmények teljes semmibevételében mutatkozik. Az ítélkező bírói fórumoknak, vagy a vádat emelő ügyésznek az okok mélyebb megismerésére nem terjed ki a figyelme. Erre a törvények, az egész bíráskodási eljárás sem kötelezik. Pedig világosan felismerik az okokat, amelyek a battonyai földmunkásokat is, ebben az időszakban másokat is, mozgalmak kirobbantására indítottak.
