Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A battonyai zendülők pere

182.

Battonya esetében is a szociáldemokrata párt röpiratain keresztül történt szitásra hivatkoznak, mint előidéző okra. Céloznak ugyan a robotra, az angáriára, a napszámbérekre, de ezeket a követeléseket úgy szemlélik, -mintha azok csak a munkások szemében léteznének. Jogászi szemmel "szokásjogi" szerűnek tekintik, és épp ezért elfogadottnak,- sőt törvényesnek tartják azokat. Pedig nekik, a biráknak és ügyészeknek kellett tudni, hogy nem voltak azok. Ha már polgári humanizmusuk és vallásos szemléletük nem tiltakozott az igazságtalanság ellen, úgy a törvényes jogalkotás iránti tiszteletüknek kellett volna felébredni. De ennek nyomát sem látjuk.

A Szegedi Törvényszék 1891. szeptember 25-én a helyszínen megtartott tárgyalása alapján súlyos Ítéletet hozott. Hatósági erőszak bűntettében a 18 vádlottból 31-et Ítélt el. Ebből 10 volt nő. Az ítélet minősítésében és a büntetés mérvének alkalmazásánál a büntetőtörvénykönyv 163. §. 1. bek.-t vették figyelembe.

Hatóság elleni erőszak bűntettében, mint tettestársakat a btk. 70 §-a alapján 5 váldottat ítéltek el, ebből 1 volt nő. Vétségben marasztaltak el 2 vádlottat. Felmentettek 11 vádlottat.

A 34 elitéit és egy felmentett ellen az ügyész súlyosbításért fellebbezett. A vádlottak közül ugyancsak fellebbezett a mozgalom két vezetője Pakurár Mitru és Nagy György András, Krszta Miklós, Trifun Száva, Kosztelnik Mihály, Kelemen Józsefné, Soperla Csorba Jocza, Gorácz Mihály és Dodity Péra. /19/

A Szegedi ítélőtábla 1891. december 15-én hozta meg Ítéletét. A törvényszékkel'fezemben súlyosbítja a büntetéseket. Pakurárét és Nagy György Andrásét egy-egy évvel felemelik. Krszta Radójáét 6 hónapról 1 évre,