Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Babáj Gyurka

154.

bántja, inkább segíti. A tanyák lakosságának segítségével többször nyugodtan mulatozhatott a Csorvási-csárdában.

/ Zsótér Péter 62 éves földműves, aki ma is a csárdaépületben lakik./ A csárdában vigadozott Babáj és bandája a lelövetés gyászos napján is. A bandából kiállított őrszem elaludt a betyárok kocsija mellett, és mire észhez tért, a szarvasi pandúrok meglepték a mulatozókat, és lelőtték a vezért. A pandúroknak nem is volt szándékukban a csárdába betérni, csupán az egyiküknek jutott eszébe: "Fehér lóval álmodtam az éjszaka, menjünk be!"

Az ivóba lépve azután felismerték Babájt és embereit.

/ Zs. Szabó Ferenc, 70 éves földműves, Orosháza./ A vezér bátran szembeszegült, és igyekezett a kocsihoz jutni, hogy azon elmenekülhessen, azonban nem tudott odáig eljutni, leteritették másodmagával együtt. /Kovács Pál 88 éves földműves, Kondoros, 1956./

Egyik adatközlőm édesanyja Babájék lelövetése idején a Reök-család csorvási majorjában dolgozott a dohányföldön, és még évek múlva is rémülettel mesélte fiának, hogy a pandúrok kocsira tették a halálos sebet kapott betyárvezért, és úgy vitték be a majorba. Útközben azonban folyton csöpögött a vére. A hires szegénylegényt és társát valamelyik tanyai temetőbe temették el. Természetesen csak az "ároktemetőbe", a rendes sírokon kívül. /Zsótér Péter./ Nagy hírén kívül csak a lova, egy igen szép sárga ló maradt meg. Ez a jószág Orosházára került a Bayer-féle fuvarozó céghez, ahol gazdája nevén szólították. Az utcán az emberek mindig mondták egymásnak, ha a lovat látták: "Ez vót a Babáj Gyurka lova!" /Zs. Szabó Ferenc./ A hires szegénylegény nevét és ismert betyár voltát Csanádapácán és Orosháza- Rákóczitelepen is emlegetik, bár közelebbit nem tudnak