Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben

137.

hogy több évek nyarán élelmét biztosítani akarván, földmi veséknél részt takart." A Szőlőkben szőlőföldet is kapott az uraságtól. Telekcserével a Gotstag-iskola mellett jutott házhelyhez. A felépült ház fedésére Anyásról /Csongrád megye/ hozattak nádat, és az harcminc évig javítás nélkül megfelelt. A házban műhely és szoba volt. Később idősebb Supkégel Mózes átvette Aranyi Mihály szabadalmazott sómérőtől a sómérés jogát. Ekkor a műhely sóház lett, az udvaron újabb asztalosmühelyt kellett építeni. A családban hét gyermek született, közülük a lakatosmesterséget tanult György örökölte a családi házat 1200 váltóforintért.

Az emlékiratiró Supkégel Mózes 1818-ban született. Az 1835-ben épitett kettős iskola helyén álló nádtetős iskolában Paul Mihály, Gólján Mihály és Hermann Pál tanította. 1826-1831-ig járt iskolába, mindenkor eminens tanuló volt, annyira, hogy Szigethy János ev. lelkész apját arra kérte, hogy saját költségén taníttathassa, mert 23 éves orosházi tartózkodása alatt ilyen jól tanuló gyerekkel még nem találkozott. Mivel akkor még a nem nemes ember számára csak alárendeltséget jelentett a tanulás, Írónk asztalosinas lett apja műhelyében. Mire 17 éves korában /1835. január 15./ a vásárhelyi céhnél /!/ felszabadult, az üveges mesterséget is elsajátította. Felszabadulása után vándorolni indult, de apja felvállalta a piactéren épülő kettős iskola asztalos és üveges munkáit, emiatt hazajött, és apjának segített. Abban az időben /1835./ Lázár Sámuel, Lajkovits Ferenc, Szabó Pál, Szvetetska József asztaloskodott még Orosházán .

Vándorlás után hazatérve a községháza melletti Vangyel-házra és a reáliskolára készített nagyobb mun-