Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
67 kinek ékszere, órája van, hozza ide! Mikor összeszedték az ékszereket, órákat. Rózsa Sándor aszonta: No most igazán Rózsa Sándor játszott! Tizenöt percig senki se moz - dújjon, mer meghal! Ezzel elmentek» (Le - hoczky János, 79 éves fm. Kondoros), Hogy Rózsa Sándornak milyen nagy tekintélye volt, mutatja a következő eset: A szarvasi kis - nemesek, köztük egy Ruzicska nevű is, orgazdasággal foglalkoztak Egyszer Veszelkát üldözték a pandúrok és beszökött Ruzicska tanyájára, azután elrejtőzött egy szárkúpba . Ruzicska 9 éves fia a tanyához érkező pandúroknak elárulta volna Veszelkát, de annyi ideje sem volt, hogy kimondja, hol rejtőzik Rózsa Sándor jobbkeze, szándékát sejtve,apja egy csapással agyonütötte, A pandúrok Ruzicskát azonnal Vasraverték Veszelka ezalatt meglépett (Kovács György, 55 éves . fm. Kondoros,) A néphit minden híres betyárról azt tartotta, hogy nem fogja a golyó, Rózsa Sándor esetében így magyarázzák ezt: Egyszer Rózsa Sándorék a vásárban lovat loptak a csendőrök azonban üldözőbe vették őket Előlük egy templomba .menekültek az üldözők pedig nyomot tévesztve elrobogtak a templom mellett Rózsa Sándor és legényei a templomból a papot magukkal vitték, hogy prédikáljon nekik Három hétig ott tartották majd annak fejében elengedték hogy a pap egy zacskót adott Rózsa Sándornak mely - ben kilenc, Sándor névre keresztelt gyerek köldökzsinórja volt A pap ki is próbálta a zacskó csodálatos erejét; a betyárvezér nyakába akasztotta és rálőtt a golyó azonban lepattant Rózsa Sándorról, E zacskónak kö - szönhette a híres betyár, hogy csak öreg korában, á börtönben halt meg, (Hegedűs András, fm, elbeszélése alapján, Czuczi Sándor tanuló gyűjtése. Az orosházi IL sz. iskola történelmi szakkörének «Orosháza népi hagyományai» c. gyűjteményéből, Domokos Mihály tanár szívességéből) Az igazságtevő Rózsa Sándorról beszél egy érdekés visszaemlékezés, mely elmondja. hogy a betyárok rablásai miatt az orosházi gazdagabbak nem merték kiengedni jószágaikat a mezőre. Az egyik gazda bérese már nem bírta tovább nézni az állatok sínylődését és gazdája tilalma ellenére kihajtotta a marhákat a legelőre. Ott, azt gon-, dolván, hogy úgysem jönnek arra a betyá - rok, elaludt Arra ébredt, hogy Rózsa Sándorék bekerítették az állatokat A betyárve - zér odalovagolt hozzá és azt mondta: «Mondd meg a gazdádnak, hogy ne merjen bántani!* A gazda nem is nyúlt a béreshez. Vasár - nap egy szegényemberrel Rózsa Sándor elküldte a jószágok árának kétszeresét A kapzsi gazda másnap maga hajtotta ki az állatokat, a búsás pénz reményében. Alvást színlelt és az odaérkező betyárokat megkérdezte, elhajtják-e a jószágot Azok el is hajtották, a gazda pedig utánuk kiabált, hogy küldjék ám a pénzt Rózsa Sándor azt fe - lelte, majd elküldi, de látta, hogy kapzsi emberrel áll szemben, és így nem adott sem - mit (Szendi Horváth Mihály elbeszélése alapján Bikádi László tanuló gyűjtése az orosházi II, sz. ált iskola fentemlílett gytytemé - nyében). Itt-ott akadnak még idős emberek, kik gyerekkorukban látták a nagyhírű betyárve - zért Molnár Imre (92 éves. fm, Oroeháza- Rákóczi-telep) ostoros gyerek volt egy vá - sárhelyi gazda Orosházához közeli tanyá - ján. Egy alkalommal kocsival Vásárhelyre igyekeztek és a kakasszéki ér mellett haladtak el Ott egy bodzafa alatt főzte bográcsban a húst Rózsa Sándor. A gazda már jóelőre figyelmeztette a fiút: «Aztán el ne felejts ám köszönni Sándor bátyádnak!» A fához érve mindketten nagy tisztelettel köszöntötték a betyárvezért, aki válaszul megbökte a kalapja karimáját (a bodzafa állítólag ma is megvan). A híres vásárhelyi Szabó-gyere kékről különösen szülővárosukban őriznek sok históriát az emlékek. A Szabó-gyerekek egyik búvóhelye volt Németh Istvánná, szül Vata Mária tanyája, a hatrongyosi útfélen, 0- da vitték a lopott jószágot, ott tartották el - rejtve fegyverkészletüket A tanyában dolgozó egyik béres szeretett volna betyár lenni o
