Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
48 Magamnak nints semmi« atyámnál lakok öcsémmel Jközösen 7/8 föld, 1 ház, 8 db marha, 7 db sertés, 1 kancaló, gazdasági felszerelés paraszti munka és fuvarozás - Semmin sints, lovaimat is eladtam fuvarozás - házam van Siróhegyen, két lovam és kotsim számadó csikós - van egy nyerges lovam kotsmároskodom - Semmim sints részesség és napszámosság - Semmim sints Áts vagyok - Semmim sints Nyáron tsordás voltam, most napszámba járok. (25) A szabadságharc még határozottabb antifeudális jelleget adott a betyárvilágnak. 1849 decemberében Geringer teljhatalmú kormányzóhoz arról jelentenek, hogy*. . . az elmúlt forradalmi időszak teljesen felkavarta a néptömegekben a magántulajdon iránti szükséges tiszteletet, kommunisztikus vágyak’ kaptak lábra. . .» (Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak, 1849-1867. Bp.. 1955. 31.L) . A gazdasági okokkal szoros kapcso - latban, nagyban elősegítette a Világos utáni betyárvilág kialakulását a szabadságharc leverését követő barbár politikai üldözés. A bujdosó honvédek közül sokan lettek betyárokká, elsősorban ők adtak nemzeti, németellenes jelleget a betyárvilágnak. A szegény* legények a császári hadsereg bevonulása utáni időkben a nép számonkérő erejének megtestesítői voltak. Igen figyelemreméltó L lyen szempontból is mindaz, ami Vásárhelyen történt. Már 1849 aug. 9-én arról kapott jelentést a Csongrád megyei császári biztos, hogy a deszki csata után a honvédek közül igen sokan *. . . Vásárhelyi rétnek és tanyáknak vették útjokat, Görgei táborát felkeresendők, minek valóságát erősíti a Városi kapitánynak azon előadása,hogy a rétenn és tanyákonn honvédek már láttattak is*. A jelentő vásárhelyi Dobozy Lajos attól fél, hogy a volt honvédek és betyárok *.... a katonai védelem nélkül hagyott Vásárhelyi és Szentesi nagy tömeg népet felkelésre izgathatják.. könnyen veszélyeztethetik a Cs. K. Seregek hadi munkálatját, de még inkább a morális és physicai er<? nélkül hivatal el fogadására bírandó tisztviselők életét és vagyonát*. (22) A bujdosó honvédek száma oly magas volt, hogy még az 1850. május 22és 31 között lefolyt, több megyére kiterjedő, katonai razzia is csak Békés és Csanád megyében 24 volt honvédett fogott el, pedig bizonyára jóval többen elrejtőztek (23) A betyárok elleni hajtóvadászatok célja egyúttal a honvédek üldözése is volt. Jellemző, hogy még 1849 végén is több olyan esetről érkeztek jelentések ahol a rablásokat honvédruhába öltözötten követték el . Nem egyedülálló eset a hevesmegyei detki plébános Donai Antal 1849 okt, 9 és 10 közötti éjszaka történt kirablása. A pap házát négy lovasbetyár támadta meg. *A négy rablók ’honvédruhába öltözködve azoknak egyike Kapitánynak, másika Főhadnagynak , harmadika őrmesternek . 4^ pedig Katonai szolgának adván Iá magokat és hogy a nevezett plébánost kosuth (Sic!) ellen tartott beszédje végett kirabolni szándékok s ez által őtet fenyiteni kívánják, kijelentvén egyszersmind, hogy a Pélyi, tarnaszentmildó^i Lélkészekkel is hasonló módon fognak bánni és ha legkisebb lármát csináland. őtet agyon lövéssel fenyegették* - írja a körözvény (24). Bár 1850 végére az ilyen esetek ritkává váltak a hazafias romantika legendákat költött róluk az elnyomatás csendjében. A honvédeket, betyárokat mindenki szívesen bujtatta, segítette. Az üldözött honvédeket tartósan betyárokká tette az a körülmény is. hogy a császári kormány rendeletet hozott a volt honvédek és nemzetőrök kötelező besorozd* sára az osztrák hadseregbe (kb. 50.000 embert erőszakkal fogtak össze). A katonaidő 8
