Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
49 év volt, embertelenül nehéz életet jelentett idegen földön kellett letölteni IA soronkövetkező újoncévfolyamok besorozásánál meghor nosított embertelen módszerek is tömegével betyáréletbe kergették a nincsteleneket AJa ‘szóbeli* volt, nem tetszett az elnyomó rend képviselőinek, akkor is besoroztattáEha már idősebb volt ‘Minden embert ha szóbeli volt, be sorozták, engem is mint szóbeli embert soroztak be* - vallota a 31 éves Német János 1850-ben (Csongrád m. Levéltár, X. 2/ 1853. cs.kir. tvszék büntető ügyek). A vagyonosabbak súlyos összegekkel megvesztegették a tisztviselőket és így elkerülték a katonáskodást A tömegméretekben felvirágzó betyárvilág letörésére az osztrákok a statárium bevezetésével és elsősorban a zsandárság működése révén próbáltak kísérletet tenni A gyűlölt csendőrök rendkívül széleskörű jogokkal rendelkeztek, mégis csak nehezen értek el eredményt A zsandárok kezdettől fogva a régi megyei pandúrok visszaszorítására törekedtek, 1850 nyarán a pandűrságot meg is szüntették, mint megbízhatatlant Kétségtelen, hogy az egyszerű származású pusztázó legények gyakran össze is játszottak a betyárokkal. Zsembery Antal vásárhelyi csendbiztost, Theodor Tamás, Pető Pál, Kiss Márton és Szűcs János nevű legényeivel pl. azért fogták perbe, mert egy pásztornál felismertek ugyan három elhajtott ökröt, de mindegyikük 100-100 váltóforintot kapott a pásztortól, «... hogy őtet mint a kérdéses marhák tolvajját fel ne jelentsék... * (26) Eljárás foly Pintér István csendbiztos és társai ellen is orgazdaság , megvesztegethetőség, sőt lopás miatt A legtöbb eset persze sohasem került napvilágra. Orosháza és környéke ebben az időben is fontos közlekedési csomópont volt Ez a körülmény nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a rablási esetek száma ebben a körzetben igen nagy volt A vásárra menő. vagy onnan hazafelé tartó gazdag kereskedők és utasok a betyárok gyakori áldozatai, biztonságosabbnak gondolván a forgalmasabb utakat, azokról nem mertek letérni jó időjárás, sártalan utak esetén sem. A múlt század közepén Orosháza a Korös-Tisza-Maros folyók által bezárt terület egyik legfontosabb közlekedési gócpontja volt Itt keresztezte egymást két országos jelentőségű útvonal: a Szegedről Nagyváradra és a Pestről Aradra vezető postautak. (Lásd a mellékelt térképvázlatot!) A szintén igen fontos Szeged - Debrecen vonal Monorig együtt futott a nagyváradival, ott ágazott el a Csorvási csárda és Békés felé. A szegedről Nagyváradra futó kereskedelmi út Oros - házától Gyuláig eltért a postaűttól: a földvári puszta határán haladva. Csaba érintése nélkül ért be Gyulára. A jelentős szolnokaradi út mintegy 12-14 km-re futott Orosházától keletre, A fénteftilített fontos utakon kívül környékbeli szempontból lényeges közlekedővonalak haladtak Orosházáról Szarvasra, Szentesre (Mágocs felé). Kovácsházán át Battonyára. Sámsonba és Apácára, melynek folytatása valószínűleg Kétegyháza, Elek, illetőleg Gyula felé vezeteti Ez a sűrű úthálózat sok utast és ennélfogva több kirablásra «érdemes* személyt jelenteti A város közelében fekvő apróbb csomópontok szerepe sem lebecsülendő. Különösen kiemelkedik monor jelentősége, ahol a Szeged-Nagyvárad vonatok elváltak egymástól és ahonnan helyi jelentőségű utak futottak Kondoros, a szeged-nagyváradi kereskedelmi út és Szentetornya. vagyis a pest-aradi út felé. Fontos közlekedési csoTMi-mópont volt még a Csorvási csárda is, ahol a Szóin ok-Szarvas-Arad és a Szeged-Debrecen vonalak keresztezték egymásl Hozzá hasonló jelentősége volt a szeged-nagyváradi kereskedelmi út és a Szolnok-S zarvas • Arad vonal metszésénél elhelyezkedő Gerendási-csárdának (Megjegyzendő, hogy a Csorvási csárda a mai községtől kb. 3 km- re ÉK-re, a mai Csorvásról Kondorosra vezető kövesút mentén áll, a Gerendási csárda pedig a mostani falutól kb. 3 1/2 lcm-re ke - letre eseti Csorvás község egyébként 1856- ban. Gerendás 1824-ben alakull) A betyárvilág elmaradhatatlan velejárói
