Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
47 legalkalmasabb vadászterületnek annak is legközelebb eső részeit (Orosháza* Szarvas környékét) érték el legkönnyebben. Természete - sen, a betyárok tevékenységének fő színhelye elsősorban az a terület volt, ahonnan származtak. A Békés megyében történt rablások, jószágelhajtások csak lecsapódásai annak , ami Csongrádban, CsaJiádhan, Aradban, stb. sokkal nagyobb méreteidben folyt II. A BETYÁRVILÁG ALAPJAI ÉS SZÍNTERE OROSHÁZA KÖRNYÉKÉN A SZABADSÁGHARC LEVERÉSE UTÁN. A köztudat szerint a szabadságharc idején a betyárok fosztogató tevékenysége megszűnt, mivel Rózsa Sándorhoz hasonlóan mindegyikük felcsapott Kossuth katonájának. Ez az elképzelés csak részben felel meg az igazságnak A társadalmi ellentétek és a jobbágyság gazdasági helyzetének megoldatlansága miatt ugyanis a honvédek küzdelmei alatt is előfor - dúltak a gazdagabbakat sújtó rablások termé - szetesen. sokkal ritkábban, mint a Világost követő időkben. A fegyverletétel után addig soha nem látott méreteket öltő betyárvilágot ugyanazok a társadalmi és gazdasági okok táplálták, amelyek már a szabadságharc előtt is megvoltak A jobbágyfelszabadítás nem hozott lényeges változást a parasztság helyzetében, a meginduló tagosítások csak a földesurak számára jártak haszonnal. A parasztság belső rétegződése, differenciálódása az addiginál sokkal gyorsabb üteművé vált, tovább növekedett a nincstelenek száma, ugyanakkor megindult a gazdagparaszti réteg gazdasági megerősödése és vagyonosodása. 1849-ben a szűkebb Magyarországon 624.124 telkes gazda mellett 913.962 zsellér és 193.905 szolga családfő, cseléd volt (Vö, Parasztságunk a Habsburg-önkényuralom korszakában, 1849-1867«. szerk: St Sándor PáJ Bp., 1951., 13-14.L). A nagybirtokosok - tőke hiányában - igyekeztek a 48 előtti módszerekkel minél többet kisajtolni a volt jobbágyokból, hiszen gazdaságuk modernizálására, és ezzel nagyobbszámú bérmunkás alkalmazására, nem volt anyagi lehetőségük. A szántóföld és a munkaalkalom hiánya ezekben az éveidben is Csongrád megyében volt a legnagyobb a környéken. Az 1850-es évek elején a megyében tartott kataszteri összeíráskor (Szegeddel együtt) 573,634 kát hold föld volt * Esett volna egy-egy emberre 3 1/2 hold. De ha figyelembe vesszük, hogy a félmilliónál több holdnak majdnem 2/3 része egyes uradalmak kezében volt, akkor alig esik egy-egy hold egy emberre, amiből elélni nagyon bajos. Kiváltha számba vesszük, hogy ennek a nagy darab földnek fele se szántóföld, hanem volt benne sok nádas, mocsár és termékíelen szik * (Zsilinszky Lm. III.köt, 432.1,), A kormány lapjának Békés megyei levelezője is panasz - kodik 1853 nyarán: «Három év óta csaknem megkétszereztetett a föld ára. úgy hogy egy telek, hol a legelő-elkülönzés már megtörtént, 7000 pforintnál is fölebb megy minden járulékaival* (Budapesti Hírlap, 1853: 913.L). A földszerzés így szinte teljesen lehetetlenné vált a volt zsellérek számára. A bíróság elé került, betyárkodással vádolt kisajátítottak közül sokan «kézi munkás* - nak vallották magukat, a «semmim sints* a leggyakoribb kifejezés a vagyon megjelölésénél Illusztrálásként nézzük meg egy marha - lopással és rablással vádolt vásárhelyi család ügyében szereplő vádlottak és tanuk foglalkozási és vagyoni adatait: napszámosság - Semmim sints földeket arendálunk, azt dolgozzuk - Semmim sints szántás-vetés és részesség - házam és fél hold földem hol részesség, hol nyomtatás - házam Vásárhelyen földmívelő vagyok és részességre járok -
