Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
42 1. BETYÁRVILÁG A SZABADSÁGHARC ELŐTT A DÉL-TISZÁNTULON. A 19. században erőteljesen felvirágzó betyárvilág gyökerei, kezdetei igen régi időkbe nyúlnak vissza. Kétségtelen, hogy a Dózsa-féle parasztháború véres leverése óta voltak olyan üldözött, bizonytalan megélhetésit, otthontalan jobbágyelemek, akik a multszázadi betyárok elődeinek tekinthetők . Nyilvánvaló kapcsolat és rokonság van a kuruevilág és a betyárélet között is, tartalmuk a nép számára szinte azonos. A kuruevilág hagyománya még sokáig táplálta a parasztságban az idegen és a földesúri elnyomás iránti gyűlöletet és a fegyveres. szabad élet utáni vágyak • A török kiűzésével új korszak kezdődött a magyar alföld történetében. A fel - szabadított területen csak itt-ott akadt egykét mezőváros, igen kisszámú lakossággal (Békés megyét még 1715-ben is csak 1815 lélek lakta). A visszafoglalt hatalmas puszták a Neoacquistica Comissio működése nyomán idegenajkú, vagy labanc földe» urak tulajdonába kerültek, akik az első időkben görög, örmény bérlőknek adták bérbe a lakatlan területeket. A bérlők a külterjes állattenyésztés nagymérvű kiterjesztésével hasznosították a pusztákat de nem sokáig, mivel a földesurak más vidékektől telepesek százait csalogatták az Alföld déli részére, nagy kedvezmények kilátásbahe - lyezésével (A mi vidékünkön Csabát 1718- ban, Szarvast 1722-ben. Battpjiyát kb.1726- ban. Orosházát 1744-ben, i .Komlóst 1746— ban. Apátfalvát 1750-ben telepítették, jll. népesítették be újra.) Az új faluk általában a földesúri gazdálkodás térhódításának eszközei lettek, hiszen a terület benépesülése után csakhamar az országosan silyos szintre emelkedtek a telepesek terhei is, amellett a pásztorélet szabadabb légkörét megszokott ősibb lakosságot is földművelésre és a jobbágyi terhek viselésére szorították a birtokosok tisztviselői Az állami és földesúri terhek gyors megnövekedését és a parasztság kisajátításának megindulását mutatják a kuruc hagyományokból táplálkozó 1735- ös és 1753-as alföldi parasztmegmozdulások is. melyekben már a nincstelen, otthontalan parasztok, szegénylegények játszották a főszerepei (Vö. Pach Zsigmond Pál: A* eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp., 1952., 113. és 122. L) A parasztság felbomlásának és rétegződésének talán első jelei mutatkoztak meg a pásztorkodás és földművelés, mint főfoglalkozások, különválásában. Az uraságok és a telkesjobbágyok legelőrecsapott jószágait őrző pásztorok általában zsellérek voltak, akik megfosztva az önálló egzisztencia lehetőségétől, végeredményben bérmunkásoknak tekinthetők. Ezzel függ össze a szegénylegények - betyárok szoros kapcsolata a pásztorvilággal. A polgári történetírásban hangsúlyozott föld - műves-pásztor ellentét sok vonatkozásban tény•leg fennállott, de nem az erkölcsi felfogás különbözősége, hanem a vagyoni helyzet eltérő volta miatt A földművelés térhódításában ezéil láttak veszélyes, létüket fenyegető momentu - mot a pásztorok. (1) A majorsági gazdálkodás elterjedésével, meghonosodásával a pásztorkodás lehetőségei méginkább összezsugorodtak, a pásztorok távoleső és meg nem művelhető területebe sza rultak. egyre nehezebben kaptak munkát, hi - szén a napóleoni háborúk nagy gabona-konjunktúrája idején az uradalmak a búzatermelésre fektették a fősúlyt Ezzel kapcsolatos a pásztorok zárkózott külön világának kialakulása is. (Az egész évet szabadban töltő, főként a számkivetettekből, üldözöttekből alakult szilajpáaztori rend tagjai pl. családot sem » lapítottak Olyanok is akadtak közöttük, akik 30 év alatt egyszer sem fordultak meg a városban, ahol a gazdájuk lakott) (2) A megélhetésükben bizonytalan, üldözött níncste-
