Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai

25.

A tulajdon védelmének és új tulajdon megszerzésének céljából kialakult egy réteg, amely elsősorban nem a közvetlen termeléssel foglalkozott, hanem harci tevékenységgel katonáskodással. Amint az egykori leírások, pl. a homérosá* költemények elmondják. a katonai demokrácia korábbi szakaszában, és ilyen lehetett a helyzet területünkön is a tárgyalt időszakban, a harcosok még nem kizárólag katonáskodással foglalkoztak, hanem béke idején bekapcsolódtak a termelésbe is. A különválás csak jóval később fejeződött be E korban jelennek meg a fegyverek (bronzkardok, lándzsák, sisakok, pajzsok), amelyek már nem csak alkalomszerűen voltak harci tevékenységre használhatók (mint pL jóval korábban a kőbalta, vagy a csontszigony) . hanem a termelésben jóformán semmi szerepük sem volt. kizárólag a háború céljait szolgálták

Természetes dolog, hogy az új gazdasági berendezkedés tért hódított magának az emberek tudatában és tükröződött vallásos képzeteikben, művészetükben is. Itt csak egy jelenségre hívjuk fel a figyelmet. A korábbi korszakokban a művészetben jelentős helyet foglaltak el a termékenységet kifejező alkotások elsősorban a nőszobrok. A bronzkor végén ezeknek jelentősége minimálisra csökkent, sőt egy-két esetben arra is gon - dolhatunk hogy eredeti értelmét is elvesz - tette. Ismerünk pL Délvidékről, a korai vaskor elejéről származó nőszobrocskákat, amelyek minden valószínűség szerint a krétamykaenei civilizáció hasonló termékeinek hatására jöttek létre. (9Í) Azonban eredeti te - rületünkön ez egyfajta istennő ábrázolása lehetett, akit kezében kígyót tartva ábrázoltak.

(92) A Kárpátmedence területén megtalált másolatai viszont elvesztették eredeti attribútumukat és így meglehetősen értelmetlenné is váltak

A korai vaskor vallási és művészeti életének ránk maradt emlékei (napkocsik(91), az eszközökön feltűnő sematikus madárábrázolások (9f) nem utolsó sorban pedig a mindig férfit és leginkább harcost ábrázoló

bronzszobrócskák (95) azt tanúsítják hogy a vallási'képzetek lényeges változásával számolhatunk ebben az időben.

A gazdasági, társadalmi változások rövid áttekintése után térhetünk vissza eredeti kérdésünkhöz: a kardtisztelet szokásának eredetkérdéséhez. Amint elmondottuk területünk lakossága is elérkezett ebben a korban arra a fejlődési fokra, amely a katonai demokráciában fogalmazható meg. Nyilvánvaló, hogy ebben a társadalomban jelentős szerepe volt a fegyverek illetve az általuk szimbolizált hadistenek tiszteletének Korábbi korszakokban e kultusz eredetét hiába is keresnék éppen a társadalmi fejlődéssel való öszszefüggései miatt Elsősorban azt mondhat - juk tehát, hogy a kardok tisztelete, a kardok földberejtésének szokása új vallási képzetek megjelenését tükrözik területünkön. Nevezetesen olyan új vallási képzeteket, amelyekmirt többször is rámutattunk a társadalmi fejlődés egy, meghatározott fokán léptek fel.

Továbbmenve a kultusz eredetének vizsgálatában azt kell szemügyre vennünk, hogy ez helyi eredetű-e, vagy idegen területekről került vidékeinkre. A Kárpátmedence és a K- líterületek kapcsolatára, éppen a tárgyalt időszakban bőségesen vannak adatainkOO. Nem véletlen továbbá az sem, hogy a kardleletek azokon a területeken léptek fel elsősorban, amelyek a K-Ny-i kapcsolatok szempontjából elsősorban számításba jöhetnek.

(Szabolcs m,. - Tisza vonal, Er? dély és K-M agy arország - Maros. Körösök vonala.)

A K-i területekről származó történeti és néprajzi adatok, valamint az általunk bemutatott, a Kárpátmedencéből származó kardleletek között van azonban egy lényeges eltérés. Nevezetesen az, hogy az előbbi források mindig egy kardról beszélnek, míg anyagunkban mindig több fegyver szerepel. Sajnos, mint említettük a magányos leletek vizsgálatát, a lelőkörülmények hiányos ismerete miatt, nem végezhettük el