Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai
26 Jelenlegi ismereteink .szerint.úgy lábzik, hogy a bemutatott forrásanyag és a kardleletek egyszerű párhuzamba állítása nem old ja meg kielégítően a, felvetett problémát. A forrásanyag legfőbb tanulsága Számunkra az hogy a katonai demokrácia fokára ért népek ismerik a földbe szúrt (rejtett) kardok vallási szerepét, és ez az illető népek hadiistenével való kapcsolatban szerepel» Egyelőre azt mondhatjuk, hogy a Kárpátmedenoe területén felszínre került és bemutatott lele-v' teink és a K-i hagyományanyag között Voltak kapcsolatok. Ezek a kétségtelenül meglévő és a leletanyagban is jelentkező azonosságok mellett (1. fentebb), a társadalmi fejlődés azonos irányában is kereshetők. Területünk gazdasági és társadalmi fejlődése ugyanis nem a Földközi-tenger vidékének városállamaival mutat rokonvonásokat, hanem sokkal inkább az európai szárazföld népei- , vei. Nem gondolhatunk arra, hogy a páros, vagy ennél több kardot tartalmazó leletek a kard alakjában imádott hadisten szimbólumai voltak. Lehetséges, hogy ezt a szokást is ismerték, amit pl. az említett daróci lelet is igazolhat, ahol a központba állított kard köré helyezték a baltákat. Az általunk bemutatott kardleletek inkább a hadistennek bemutatott áldozat emlékei lehetnek. Nyitott kérdés azonban az, hogy területünkön a kardkultusz mindkét fajtájának megléte (az istenként tisztelt kard - daróci lelet és talán, fenntartással ugyan, de ideso - rolhatók részben a magányos leletek is a kardáldozat - tárgyalt leleteink) milyen öszszefüggésekkel magyarázható. ' ■ . Valószínűnek látszik, hogy a kaid tiszteletének szokása K-i elemek hatására alakult ki. de területünk lakosai ezt nem annak eredeti formájában vették ál,vagy legalábbis nem csak abban, hanem tovább is fejeztették. Ebben az összefüggésben gondolhatunk arra is. hogy a korai vaskor lakossága hadistenének a zsákmány, vagy annak egy része felajánlásával áldozhatott. Lehetséges, hogy a felsorolt leletek ilyenfajta szokás tanúi.A bemutatott kardleletek anyagának általános jellemzője ugyanis az, hogy ezek kivétel nél - kül használati példányok voltak - egyiknek sincs olyan különleges kivitele, díszítése . vagy nincs olyan erőszakos elváltoztatós rajtuk, amelyek rituális célra való készités, vagy átformálás bizonyítékai lennének. A történeti adatokból viszont tudjuk, hogy pl. a rómaiak Marsnak az ellenségtől szerzett zsákmány egy részét felaján lották(97).Közismert tény, hogy az agrárritusok szertartásaiban a termény zsengéit áldozzák fel, azaz azokat a javakat, amelyek az illető istenség (termékenység, időjárás, stb.) közreműködése révén jutottak a hiedelem szerint a közösség tulajdonába. Lehetséges, hogy éppen ezért áldozták fel, adományozták a legyőzött ellenség fegyvereit a hadistennek, hiszen ezeket az ő közreműködése, segítsége révén szerezhették meg. Gondoljunk itt arra. hogy India ősi lakosai, a társadalmi fejlődés azonos szakaszán, a győzelmi ünnepélyeken megölték azt a lovat, amely először lépett ellenséges földre éa feláldoztak az isteneknek bizonyos számú hadifoglyot is (98). Az Orosháza-gyopárosfürdől kardleletek tehát nem csak a korai vaskorra vonatkozó tárgyi ismereteinket gyareplőtték, hanem segítségükkel megismerhetjük az adott történelmi időszak társadalmi, vallási éle - tének egy vonását ia. Jegyzetek (í) Banner J„ Das Tisza-Maros-Körös Gebiet bis zur Entwicklung der Bronzezeit (Szeged. 1941). 1 . még Banner J. - Jakabffy I», A Középdunamedence régészeti bibliográfiája (Bp. 1954). 4741-44 és 4794 sz.közleményeket. (2) Banner J„ Dóig. 15/1939/. 93-114, (3) Tompa F., BRGK 24/25 / 19ő4/35/. 103. és Budapest az őskorban (Budapest,
