Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai
23. isten tulajdona, fegyvere volt és majd az ember megszületésével (“az ember korabeli világ beálltával*) változik istenné, azaz magának az isten öregnek megjelenési formája lesz az emberek előtt. Ezekben a sorokban világosodhat meg a kardtísztelet igazi értelme: a vogul hősének valójában egy sokszáz évvel ezelőtti vallásos hiedelem fentmaradt tanúja, olyan hiedelemé, amely nem a görög mithologia talaján nőtt Id, hanem eredete az adott nép, népek táráadalmi fejlődésében kereshető. Miért beszélnek akkor mégis a szerzők a szkíta kardtisztelet kapcsán thrák eredetről? Erre a kérdésre talán ott kereshetjük a feleletet, hogy Ares maga, a mitológiai genetika szerint thrák eredetű isten volt (8á) és Herodotos tévedése, nevezzük egyelőre így, amely azután egyaránt befolyásolta Jordanest, Priskost, Ammianus Marcellinust, sőt a mai kutatókat is (M.Ebert), olyan helyzetet teremtett, amelyen ez a megoldás látszott a leginkább kézenfekvőnek. Valóban tévedett-e Herodotos, ez lehet a következő kérdésünk. Mai szempontjaink szerint egyértelműen igent mondhatunk rá. Azonban próbáljuk magunkat a kor felfogásával azonosítani. ha csak rövid időre is. Ebből az következik, hogy egyrészt a szerző, aki Szkfthia belső területeit nem járta be és adatait közvetett úton szerezte (a Fekete-tenger-parti görög városok elgörögösödött szkítáitól, illetve görög kereskedőktől, akik jártak a szkíták között) nem ismerte közvetlenül a szia - ták életét. Másrészt Herodotos, a maga helyzetéből következőleg a világot görög szem - mel, a görög mitológián felnőtt ember szemével nézte. Számára a had isten nem lehetett más, mint Ares (gondoljunk pl. a szkíta eredetmonda jellegzetes görög elemeire). Hero - dotos rendelkezett kora legmagasabb műveltségével, de ez a műveltség a görög rabszolgatartó társadalom műveltsége volt, és korláta» innen eredtek Tehát ő a maga idejében nem tévedett, mert a fent említettek miatt nem is láthatott volna másképpen. Mindezek alapján a következőket mondhh.Ujük el: a/ A szkíta kardkultusz nem a görög Ares tiszteletében gyökeredzik, hanem egy széleskörűen elterjedt vallásos szokás egyik jelentkezése, hl Ez a vallásos szokás a K-i területeken mind időben, mini pedig térben sole féle módon lép fel, de lényege az istennek, egyfajta istennek a kard alakjában való tisztelete. 2. Másik területünk, ahol a kardkultusz nyomait megtalálhatjuk: Északeurópa. Innen a mondái anyag mellett régészeti leleteket is ismerünk. A Montelius-Kossina féle Ironologiai rendszer II bronzkori periódusától kezdve találunk olyan kardleleteket, amelyek az általunk idézettekhez hasonló módon kerülhettek földbe. A nyélnyujtványos bronz - kardokat gyakran találják erdőben, dombte - tőn, mocsárban. E. Sprockhoff felsorolása alapján 12 esetben figyelhetjük ezt meg. (83) Különös figyelmet érdemel szempontunkból a rundhofi (É-Németország) depotlelet, ahol mocsárban egymás mellett három kardot találtak, (84) A fenti mondaanyagtól bizonyosfokú eltérést tapasztalhatunk, ha e terület hasonló emlékeit tekintjük át. Ezekben nem találko - zunk karddá vált istenekkel, ilyenképpen tisztelt földöntúli hatalmakkal Szerepelnek itt is csodálatos kardok, de ezek minden esetben eszközök, amelyeket külső hatalom ruházott fel csodálatos erőveL Igen érdekes viszont a Helgi-ének azon része, amikor Swawa walkür 46 elrejtett kardra hívta fel a hős figyelmét Ne felejtsük azonban el, hogy a feljegyzett mondái anyag lényegesen eltérő társadalmi körülményeket tükröz: olyan korszakot, amikor a kereszténység és a fejlődő feudalizmus hatására a korábbi lépzetek megváltoztak, módosultak.(85) Az Edda-versek kardra vonatkozó anyagában sokkal több a hasonlóság a keresztény középkori irodalommal, mint pl a korábbi
