Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai

kardmítosz magyarázatát ugyanezen az úton reméli megtalálni Vonalvezetésük analóg a magyarokéval. (78)

A szokás gyökereként kezelhető szkíta kardtisztelet eredetére nézve azonban eltér M. Ebert álláspontja, aki ezt thrák szokásnak véli hozzátéve azonban, hogy iráni elemekkel (lándzsakultusz) is rokonságban lehet (79) Ebben az összefüggésben érdemesnek látszik MRostovzev fel - fogását is megemlíteni, aki egyrészt le - hetségesnek tartja, hogy a szkíták vallási képzeteik jó részét távolabbi őshazájukból hozták D-Oroszország területére, másrészt isten-neveikkel kapcsolatosan erős iráni befolyást állapi! meg. (80)

III.

Kis dolgozatunk, amelynek célja elsősorban • korai vaskori kardtisztelet régészeti és történeti anyagának bemutatása volt. a hozzáférhető adatok alapján, nem törekszik és nem törekedhet arra, hogy e társadalmi jelenség valamennyi részlet - kérdését megoldja. Feladatunknak tekinthetjük a kultusz eredetének megvilágítását.továbbá néhány ezzel kapcsolatos probléma felvetését. Ez utóbbiakat azzal a megjegyzéssel tesszük, hogy kutatásunk tovább - folytatásának vázlatát is megadjuk.

A bemutatott leletanyag földrajzi felosztása lehetővé tette, hogy a kardtiszteletnek 3 központját állapíthassuk megvizsgáljuk most ezeket egyenként, abból a szempontból, hogy az eredetkérdésnél melyik, milyen mértékben jöhet számításba.

1. A K-i területeken, idértve az Ural- Altáj és D-Oroszország vidékét, a kultusz legrégebbi történet-emlékeit találhattuk meg. E vidékekről való a Herodotos és Ammianus Marcellinus-féle tudósítás is. De az Ural-AltáJ területéhez szorosan kapcsolódó finnugorság mítoszanyagában és babonás szokásaiban is a kardtisztelet ősi formáját találhatjuk meg. Éppen ezért. a

mondái anyag ősi elemeit ^figyelembe véve, nem érthetünk teljes egészében egyet azzal, az említett ó- és középkori historikusoktól szinte napjainkig uralkodó felfogással, amely a szidta kardtisztelet forrását a görög Ares kultuszában véli megtalálni. Ha ugyanis a szkíták ezt a kultuszt a görögségtől vették volna át, a megfelelő istennel együtt, akkor nyilvánvalóan ennek nyomait a görög mithologiában, vagy a mitologikus ábrázolásokkal oly előszeretettel foglalkozó görög művészetben is meg tudnánk találni Azonban, mint fentebb az anyag bemutatásánál rámutattunk, erre nem sok lehetőség van, Heller Bernát. aki oly nagy alapossággal rendezte a kardmítoszra vonatkozó adatokat, mindössze egy példát tudott erre vonatkozólag felmutatnlJ.

P. Six után említett egy kappadokiai reliefet, amelyen az idézett szerző az istenként imádott kard tiszteletét vélte felfedezni (8 i) El kell még mondanunk azt is. hogy Herodotos közlése sem alapozhat meg olyan feltételezést. amely szerint ez a kultusz idegen e«redetű lett volna. Ugyanis a kardoknak bemutatott véres áldozatok1. , az egész szertartás jellegzetesen «barbár* (erről később még lesz szó) módja azt a sajátosan szkta vallási világot tükrözik, amelyekről u - gyancsak Herodotos, más helyeken (pL a fejedelmek temetése, jóslások stb.) tudósít . A későbbi Ammianus Marceilinustól származó feljegyzés, amely az alánokra vonatkozik. ugyancsak elvetteti a görög, vagy római eredet lehetőségét. Szerzőnk hangsú - lyozza is ezt azajaí a megjegyzéssel, hogy az alánok «barbár szobás szerint*

(ki emelés tőlem) tisztelik Marsot a földbe szúrt kara: képében.

Fentebb hosszabban idéztük a vogul hősénekek között az «Ajäszfalvi isten hős enek*>-ét Érdemes ezzel ismét foglalkoznunk. röviden áttekintve gondolatmenetét: az isten-öreg megvívott ellenségeivel - szolgáival lemosatja kardját - nézi és naiv dicsőítő sorokat mond róla - megbűvöli - istenné változtatja. Következésképpen a «vasas végű szent kardocska* eredetileg az