Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai

21.

toltak megkérdezte: miért is tartják csodálatos erejűnek az ilyenfajta leleteket. A «boszorkány» így válaszolt neki: ilyen kardja volt Ajexandrunak és a ''Szent király»-nak is. Elmondotta, hogy beszélt ezeknek szellemével. akik azt állították, hogy egy idő múlva idegen ember jön a kardért,aki megveszi »‘Ezt mondd meg a kardnak is, hogy legyen addig megnyugodva» - intette a «boszorkány*. Az ilyen kardok csak azok - nak hoznak szerencsét, akiket erre Isténkiválasztott, és akkor maguktól jelentkeznek: kinőnek a sziklából. Mert ezeket, csak a kiválasztottak vehetik ki a földből, akiknek vasfüvük is kell, hogy legyen. (72)

A kardtiszteletre vonatkozó történeti és néprajzi forrásanyag még oly vázlatos áttekintése is megengedi, hogy példáinkat bizonyos rendszerbe foglalva kíséreljük eredeti kérdésünk megoldásának megközelítését

Kézenfekvő lenne, ha esetünkben a területi felosztás elvét alkalmaznánk és ezen az úton kísérelnénk meg a megoldást Azonban a geográfiái elvek merev érvé - nyesítései. nem adhatnak kielégítő magyarázatot így tehát megemlítünk ugyan bizo - nyos földrajzi jellemvonásokat, de ezeket csak mint segédszempontokat vesszük fi - gyelembe. Ezek szerint, a tárgyi, történeti és néprajzi adatokat összegezve a kardtiszteletnek 3 területét különíthetjük el:

1. Ázsia (és vele kapcsolatosan a szovjet szteppev.idék\ 2. a Kárpátmedence, 3. É-Európa.

Közelebb vinne a megoldáshoz, ha a kronológiai felosztás elvét tennénk vizsgálatunk középpontjába. Azonban itt is, lévén elsősorban társadalmi, a felépítmény körébe tartozó jelenségről szó, nagyon óvatosan bánhatunk a kérdéssel Nem lehet ugyanin az évszázadok egymásutánjában keresni a megoldást, hiszen, mint lentebb láthatjuk, a jelenségek és magyarázatuk nem vezethető le kizárólagosan egy korszak anyagából így az abszolút kronológia helyett egy kezdetlegesebb formát: a relatív módszert kell alapul vennünk E

szerint a kardkultusz anyagában megkülönböztethetünk egy régi «réteget» és egy újabbal A réginek ismérve az, hogy itt a kard mint földöntúli erők materiális megjelenési formája szerepel, az újabbé pedig az, hogy a kard tárgy már, amelyet .ezek a transzendentális erők ruháznak fel rendkívüli képességekkel.

Mielőtt anyagunknak további összefüggéseire rámutatnánk, röviden ismertetni kívánunk néhány felfogást, amelyek a kultusz eredetére vonatkoznak

Szinte általánosnak mondható az a vélemény,amely az európai területen elterjedt kardlegendákat, kultuszt a szkíta hagyományanyagból igyekszik levezetni (73)

A szkíta kardtisztelettel kapcsolatosan pedig két álláspont ismeretes. Az egyik Nagy Gézáé, aki szerint «turáni eredetű», de megtalálható az uralaltájiságnak olyan népeinél is, akik a szkítákkal soha sem voltak kapcsolatban. (74)

A magyar szerzők többsége ehhez az állásponthoz csatlakozik (75) Az «isten kardjával» kapcsolatos monda- és szokásanyag eredetének vizsgálatában Eckhardt Sándor is ezt állítja, hozzátéve, hogy a kardnak heggyel felfelé való földbeásása oly elterjedt szokás, amelyet «Herodotos szkítáitól kezdve a három széki székelyekig lehet követni és a magyar népmesékben is fellelhetjük. * (76) Ebben a kérdésben viszont rá kell mutatnunk egy történelmi tévedésre, amely a kardkultusszal kapcsolatos jelenségeket szinte kizárólag az «isten kardjáéval kapcsolatosan vizsgálj# és olyan fontos rituális momentumot is elenged a füle mellett, hogy a kardok földbeállftását nem a heggyel felfelé, hanem éppenséggel fordítva gyakorolták És a földből, sziklából stb. kinövő kardok esetében sem szükséges feltétlenül az «isten kardja* mondakörrel való kapcsolat keresése, mint Heller Bernát lette, (77) hanem itt egy sokkal régebbi vallási szokás maradványát ismerhetjük fel

A külföldi szerzők jórésze az európai