Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Fancsovits György: Az első világháború háborúellenes mozgalma, az 1918-as őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság Orosházán és környékén
137 Farka* többek között így szólt: - Ha a kormánynak szabad a törvényt felrúgni akkor szabad nekünk is! Egyszer pedig így szólt:- Ha Tiszát nem csapja el a császár, majd elcsapja a magyar nép!- El. még a császárt is! Duplázott rá egy magyar.» A cikk hűen tükrözte a nép érzelmeit «Éljen a belforrada - lom!». «Éljen a köztársaság!» - gondolata elevenen élt itt De hogyne élt volna, amikor már 1912. óta pangott a gazdasági élet Mit ír erről ugyancsak az Orosházi Újság a «Szenvedés és nyomor» című vezér cikkében: «Azok a keserű feljajdulások. munkát kényé - rét ég egzisztenciát követelő felsóhajtás, melyeket a munkanélküli kézművesek hangoztatnak ott élnek csöndesen, álszemérmesen elrejtőzve az állásnélküli hivatalnokok, vevőket hasztalanul váró kereskedők elnémult műhe - lyek előtt sopánkodó iparosok... jelzálogköl - C80nnel agyonterhelt földbirtokosok., ajkain is,. Nincs ebben a két év óta reánk zúduló ka - tasztrófában vádlott csak panasz és az lesz ennek a sokat szenvedett országnak polgárságnak és munkásságnak új Messiása, aki eze - két a panaszokat egyszer végre radikálisan el tudja némítant’dl) Nem csodálkozhatunk tehát azon. hogy 1914-ben, nap-nap után 40 - 50 ember árulta magát az úgynevezett emberpiacon. A dzsentrik a háborúban való részvétellel próbálták a válságban lévő agrár uraim u - kát biztosítani. Ezen agráruralom politikai komplexuma is fontos tényezője volt Európa aláaknázásának (Románia. Szerbia ellen indított gazdasági háború. Bosznia okkupálá sóval megindított balkánpolitika, nemzetiségek elnyomása. stb.). A rendeletek özönével teremtették meg a militorizált életei Idézzük megint az Orosházi Újság 1914, augusztus 9-i számát: 'Főszolgabírói: rendelet a dologtalanság el - len. Dr. Berthóty István főszolgabíró felhívta a járás összes községeinek elöljáróságait.hogy hassanak oda. hogy az itthonmaradt földmíves napszámosok dologba menjenek, és hogy vezessenek jegyzéket arról, akik munka nélkül lézengenek.* Nem volt ez más, mint a munkakényszer bevezetése. Mi történt azokkal a a szerencsétlenekkel, akiknek fiai, férjei hadba vonultak? A megyében mintegy 35 ezer ember vonult hadba 1914-ben; a megye lakosságának 10 %-a. Az otthonmaradottak 78 filléres állami segélyben részesültek akkor,amikor a háború miatt a megélhetés költsége állandóan növekedett (12) Orosházán a csütörtöki hetipiac alkalmával a piacrendező esküdt a következő árakat jegyezte fel; 1914. augusztusában 1915. októberbe11 _ Búza 20,50 k 39 k Rozs 16.— 28. -Árpa 13.-28. — Kukorica 13.-30. — Zab 16.-26, -Élő sertés kg1.10 5.60 Sertéshús 1.60 6. ~ Zsír 1.60-Marhahús 1.52- -Fehérkenyér 0,24 0,48 Házi szappan1.10 2, -Tojás 4 db 0,30 0.48 1916-18-ig természetesen az emelkedés tovább tartott (13) 1917. áprilisában a liszt fejkvóta 240 gros volt néhány községben 150 gr-nál is alacsonyabb. Jóval kevesebb, mint más megyékben, még a felvidéki megyéknél is. A búzatermő Békés vármegye lakossága tehát éhezni kénytelen. Ugyanakkor tejínség is fellé - pett Orosházán heteken át egyetlen csepp tejet sem hoztak fel a piacra. Sokan Knrdoskút, Gádoros és a tanyavilágból csak nagy utánjárással tudnak tejet szerezni A gyulai halár - ban 1917-ben 800 hold föld szántatlamjl maradt. A vármegye területén 900 fűszerkereskedő ment tönkre, illetve hadba vonult Az előbbi adatok és az árak figyelmes vizsgálata elénk tárja, milyen mélyre süllyedt az életszínvonal Ez minden társadalmi réteget érintett , de leginkább a szegény, nincstelen agrárproletárságot, cselédeket, napszámosokat. Hiába kesergett az Orosházi Újság 1915. augusztus 8-án azon, hogy a napszámosok «óriási munkabért kérnek az orosházi búzakereskedőktől.» Csupán óránként 1 korona díjat kértek, és ha
