Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Nagy Gyula: Az 1906-os Orosháza környéki nagy aratósztrájkok a nép emlékezetében

127 Nagy Gyula: AZ 1906-OS OROSHÁZA KÖRNYÉKI NAGY ARATÓSZTRÁJKOK A NÉP EMLÉKEZETÉBEN. A 19.század utolsó évtizedében a Tisza és a Maros 8/ógében fekvő vármegyékben nagyerejű földmunkás- és szegényparasztmoz­­galom lángolt fel, amely a kilencvenes évek közepén elöntötte az egész Alföldet - majd néhány évig tartó visszaesés után, a 2o.szá zad első évtizedében« az ország nagy részé re kiterjedő aratósztrájkokban újult ki. Cl) 1906-ban zajlott le a magyar mezőgaz dasági munkásság és szegényparasztság leg nagyobb csatája kizsákmányolóik ellen, (2) Az aratÓ8ztrájkok az ország 23 vármegyéjére tér jedtek ki Megmozdult az egész Tiszántúl. Du na-lisza köze. Nyírség, Mátravidék csaknem az egész Dunántúl lemesvidók és a Felvidék egyes megyéinek fóldmunkássága. (31 Oroshá za környékén is ebben az. évben voltak a szá zadforduló legnagyobbméretű földmunkás és szegényparaszt mozgalmai Az alábbi tanulmány a? Orosháza környé ki sztrájkok résztvevőinek és szemtanúinak visz szaemlékezé8eit foglalja össze. Az osszegyüj tölt adatok szubjektivek Az adatközlők állásfog­lalásai magukon viselik osztály helyzetüket 8 vi­lágszemléletüket, Ennek ellenére úgy véljükhogy az emlékezet által megőrzött anyag is becses. Ezenkívül néhány adattal hozzá kívánunk járul ni a földmunkás- és szegényparasztmozgalom történetéhez is. I. A nagybirtokon dolgozo mezei munkások munkaviszonyai a századfordulón . Az uroság megbízásából a vállalkozók még télen összeszedték a banda tagjaik A szerződést a jegyző s a bíró előtt kötötték meg Úgy volt megfogalmazva, hogy bármily elemi csapás is érte az uradalmat, az lehetőleg ne érezze meg, A munkavállalók - aszerint, hogy csak a­­ratást vállaltak, vagy aratáson kívül csépeltek is - vagy az arató-, vagy a gépesban­dába szerződtek. Az előbbieket végaratók­nak az utóbbiakat masinásoknak hívták. Az aratóbanda általában 6 kaszásból ál­lott Ezért Békéssámsonon 6-os csapatnak is hívták Tótkomlóson az együtt dolgozó 5-6 ka­szást csapatnak nevezték A bandában mil­den kaszásnak 1-1 marokverője, marok - szedője volt A kaszások maguk fogadták meg marokverőjüket A végaratók arattak és hord - tak Nem csépeltek Az egy kaszásra eső terü­let községenként sőt uradalmanként változott . Átlagosan 10 kai hold vágnivaló terület jutott egy kaszásra Békéssámsonon 6-10 hold esett. Gádoroson egy kaszásnak 9-12 holdat adott az uiaság Pusztaföldváron 1-1 kaszás 13-14 holdat vágott le Az aratóbandák száma is változó voll Békéssámsonban Wolfingeréknél az egyik évben 12 aratóbanda vágta a gazt A gépesbanda legtöbb helyen 24 egészré­szes emberből állott Tótkomlóson az egyik csa pat azonban 18 tagot számlált, mert azok ele - v ótoros géphez mentek csépelni. A masinások­­ra csak 4-G kai hold vágnivaló jutott Amikor vége volt az aratásnak a marokverők kiváltak. A gépesek nem hordtak az uraságnak, csak a saját részüket hordták gépbe. A gépesbanda a kevés aratáson kívül a cséplést végezte. A banda feje a bandagazda volt Tót­komlóson a csapat vezetőjét csapatgazdá­nak hívták A bandák élén a vállalkozó,fő-

Next

/
Thumbnails
Contents