Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Elek László: Táncsicsra vonatkozó dokumentumok a Gyulai Állami Levéltárban
113 mindig, 8 úgy Í8 lesz, hogy a kinek sokja van de hanyag, korhely. tékozló kevese lesz vagy épen semmije sem marad, a kinek pedig előbb semmije sem volt, szorgalma, takarékossága. értelme által szerzett. Ilyen a világ sora. Érdemes és értelmes, gazdag, derék választópolgárokkal vacsoráivá.« Orosházán, a kincstári puszták és bérlete jőve szóba, említés történt a vesztegetések és tetemes ajándékokról is. Említek azt is ez érdemes polgártársak, hogy az én dxágalátos barátom és képviselőtársam Érkövy Adolf úr ő nagysága a péeskai kincstári uradalom igazgatója, midőn haszonbéri ügyben hozzá mennek (tehát hiva - talas működése közben) az érdemes polgárokat egyszerűen te-nek szállítja, mintha szolgái, cselédei volnának, Ezt a gőgöt soha sem tettem volna fel Érkövy barátommal, egy olyan értelmes emberről, amilyennek őt eddig tartottam. Szem és fültanúja valék midőn magok a ministerek a hozzájuk járó ügy-bajos derék polgárokat ön czímmel tisztelék meg,a mint mívelt emberhez illik mert azért, hogy valaki gatyában jár, igen értelmes és becsületes lehet és az is. Másnap reggel azaz 15-én utamat folytatni szándékoztam, de előbbi estefelé a tanyákra szétoszlott munkás polgártársak a kinlevőknek ottlétemet tudtul adván, reggelre többen érkeztek be, hogy láthassanak, velem kezet szoríthassanak, s egy és más ügyükben tőlem tanácsot kérjenek, valamint a jelenlegi háborúról némi értesülést vehesse - nek, Halasztám tehát utazásomat annálinkább, mert sokan nyilváníták azon óhajtásukat,hogy szerény hajlékukat látogatásommal szeren - csélte88em, mit készséggel teljesítettem. Az érdemes község elöljárósága 4 lovat rendelkezésemre 8 egy esküdt embert kíséretemre adván 16-án reggel tovább mentem, s a községet lelkem méljéből származott ez óhajtással hagytam el: * Isten önts e nagy jövőjű község lakÓ8alnak keblébe egyetértést, kölcsönös szeretetek mert szorgalmas munkájuk mellett ez szolgál leginkább boldogságuk alapjául*! I Tóth -Komlósra 16-án délelőtt érkeztem meg, s a községház udvarára hajtőt - tam be, hol kísérőm bemutatott, 8 az dttani elöljáróság őszinte örömmel fogadott, senki Orosházán bennem e község iránt érdekeltséget nem keltett, csak azt tudtam, hogy ez tótajkú község, és így az úton csupán a szép rónaság és gazdag termés vonta magára figyelmemet, kivált fiatal erdőhöz hasonlító kukoricza: de másrészről fájó szívvel kellett éreznem, hogy a gyakori eső miatt be nem takarított gabona kepéidben és boglyákban rothad el, s néhol már zöldelik is. Mennyi kár az Istentől megadott áldás mellett! Ámbár azelőtt, és más irányokban különösen 48- és 49-ben utaztam e gazdag megye szép földén, termékeny rónáin a mikor szemem még épebb vala, valóban kéjélvezet volt nekem a jóllétnek e legbiztosabb alapját, a termékeny földet látnom, de most még inkább tudtam a természetnek e gazdag ajándékán örvendeni, habár testi szemeim nem engedik is úgy szemlélni mint óhajtanám; annál inkább lebegett lelki szemeim előtt, hogy milyenné varázsoltatik majd át e tájék, midőn az értelem és ipar magasabb fokra fogott fejlődni, s szavakban tört ki belőle m a minden ily alkalommal újabb biztosítékot nyerni szokott azon meggyőződésem és hitem, hogy e hazának egész Európában legdicsőbbé keilend emelkednie, főkép ha minden polgár -kit keblén táplál- úgy szereti mint én imádom. Milyen lehetne ez ország már most is, ha gazdagaink roppant jövedelmeiket külföldön nem tékozolták volna el, hanem e haza felvirágozására fordftandják vala. Midőn Tóth-Komlós községben széttekintettem. minden lépten nyomon újra meg újra bizonyosabbá levék arról, hogy az országnak egyik legboldogabb helységében vagyok, Külsőleg tekintve a helyet, legjobb hatással az volt reám, hogy a szabályosan épült, s kellő szélességű egyenes és minden
