Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Elek László: Táncsicsra vonatkozó dokumentumok a Gyulai Állami Levéltárban
112 Ezen eszmékkel agyamban és lelkem - ben indultam a rövidke körútra Pestről 1870.aug. 14-én reggeli 7 órakor a vasúton 3i-ik helyen, fizetvén Orosházáig 7 frtot Míg az aradi vonat Csabára megérkezett, hogy ezután az orosházafelé menő vonat megindulhasson, a váróteremben Foltényi Ignácz orosházi ügyvéd és volt ellenjelöltem Juszth Istvánnal -kinek Foltényí hatalmas kortese volt- találkoztam s ismerkedtem meg, A ki tavasszal, a föld fagya elmúltával járta az utat Csabától 0- rosházáig, csak az tudhatja mily nagy jótétemény a vasút a rónasággon hol jó országutak építésére - kőanyag teljesen hiányzik Tudom fejedelmek, herczegek, 8 magas hivatalnokok tettek hosszú korú tat, de alig mondottak hozzájuk őszintébb kebelbd fakadt «Isten hozott»-at, mint milyennel engem választóim fogadtak. Nem tudósítottam ókét, melyik napon s községben, és hány órakor érkezem meg, nem akarva szorgos munkájukban hátráltatni miben őket a hoszszas essózés külömben is eléggé gátolta. Orosháza lévén a választó kerület széle helye, itt kezdtem meg körutamat Késő délután érkezvén meg ide az elöljáróságnak jelentéin, hogy a néphez szólni kivánokBár ekkor már a munkások nagyobbára a tanyákra készültek de mindazonáltal számosán jöttek a községház udvarára, hogy meghallgassanak. Látván ezen munkába készülődésüket, a fent sorolt eszméimet nem mind, hanem annak csak egyik-másikát adtam elő s fejtettem ki előttök bővebben. E nagy község 16,000 lelket számlál , de utijegyzeteim valamelyik hírlap hasábjai számára lévén írva, nem szándékozhatom ennek említésre méltónevezetességeimet elősorolni. és pedig annál kevésbé, mivel ezen nevezetes község immár a vasúti hálózatban esvén, a könnyű közlekedés ezer meg ezer embert hoz ide 8 a helyet színről színre látva, jobban megismerhetik miiit gyarló rajzom után tehetnék, a helyett te - hát más községekről említek fel egyet mást hová vasút nem vezel Más alkalommal Ll a múlt évben lett megválasztásomkor történt vendéglői szállásomon a telt folyósókró! szobámba tóduló nép közül egy polgártárs ilyen szavakat intézett hozzám: ‘megkövetem egész átos - Sággal a képviselő urat. mikor kapunk már ki a nagy pusztákból földeket, a hogy rebesgetik?» Kérdém őtel hogy van-e neki földe? és mennyi? - s I mondá, hogy egy sessió földe van, A mellette álló polgártól is kérdem, hogy mennyi földe van? és azt feleié, hogy neki egy ‘talpalattnyi* földe sincs. Felszólitám most a$ előbbit, ho gy lenne e hajlandó a mellette álló szegény polgártársnak földbirtokából egy negyedrész telket ingyen átengedni! Vonakodott felelni, sürgetésemre csak kimondá, hogy bizony ő nem érez magában az ily vásárra hajlandóságot Bíztattam, kértem, hogy tegye meg hiszen neki még elég marad, de csak nem állott reá. E példából igen könnyű volt nekem a jelenlevőket arról meggyőzni mint egy kézzel foghatóan megmutogatni hogy nem kell a más földét ingyen kívánni a kinek sokja van épen úgy ragaszkodik ahoz, mint a kinek kevese van. A gazda - goknak sok föld birtokát éppen úgy védi a törvény, mint a szegényebb gazdáknak kevesebbjét Valóságos eszeveazettség volna azt megkezdeni akarni vagy csak kívánni is . hogy a földbirtok az emberek közt egyen - lón osztassék ki mily borzasztó harcz támadna ebből S ha a felosztás megtörténhetnék is egyenlő részekre, holnap vagy holnapután az egyenlőség már meglenne zavarva, mert a henye iszákos, fényűző a magáéból egy-egy darabot eladni kényte - leníttetnék. mivel munka nélkül a sült iga - lamb bizon nem repülne a szájába. a szorgalmasabb, takarékosabb, okosabb ezt megvenné, 8 tyy amaz szegényebbé emez pedig gazdagabbá válnék, mely különbség kiegyenlítésére naponta újabb és újabb felosztás válnék szükségessé, ügy volt az
