Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

h fésül valószínűleg a fejt -> feslik igék folyamatos melléknévi igeneve: fejtő -> feslő; megközelítő jelentése: bontják a hajat. Az így létrejött fésű főnévből terebélyes szócsalád keletkezett: fésül, fésülködik, fésületlen, fésűsmester, amely mellől a jelzett szó elhagyható, és lesz fésűs. - A korabeli leltárakban, vallomásokban megörökített alakja igen változatos: „feosseo" (1589), „fűsű" (1678,1684), „fésű" (1736), „fűsű" (1824). A szóösszetétellel gazdagítás mellett (fésüscéh, fésűslegény, fésűsmesterné, fésűtartó, fésűtok, fésűgyártó, fésülködő köpeny, fésülködő asztalka) megjelent egy új lehetőség: a szó átvitele a szálas anyagok, a gyapjú ipari feldolgozására. Ilyen a fésűsfonoda, fésűsfonó, fésűsfonal, fésülőgép. - Az utóbbiakkal itt nem foglalkozunk, de annál inkább a fésűfajtákkal, mint amilyen.a bontófésű, borbélyfésű, oldalfésű, kontyfésű és társaik.

19 PARASZTI MESTEREK, KÉZMŰVESEK SZALONTÁN Miután megismertük a szaru hasznosításának és a hajápolásnak történelmi útját, sőt a leggyakrabban felmerülő szavak múltjára is vetettünk egy futó pillantást, mutassuk be azt a helységet, annak korabeli társadalmát, amelybe „főhősünk", a Csabáról ideérkező fésűsmester került. A Bocskai István fejedelem által 1606-ban alapított hajdúváros férfilakossága - az állandó harci készenléten túl - földműveléssel, de még inkább állattenyésztéssel foglalkozott. Ez utóbbira előző állathajtói foglalatosságuk predesztinálta őket, és azok a nagy kiterjedésű puszták, amelyeket - hadi szolgálatuk fejében - Erdély későbbi fejedelmeitől kaptak. Tárgyi szükségleteiket (ház, annak berendezése, ruházat, munka- és használati eszközök stb.) E szófejtő fejezethez az alábbi szótárakat használtam: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Budapest, 1967; A magyar nyelv kéziszótára. Budapest, 1972; Erdélyi magyar szótörténeti tár. 1-9. köt. Bukarest, 1976, 2. kiad. Budapest-Kolozsvár, 1997.