Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

családi munkamegosztással saját maguk állították elő, esetleg ügyes kezű társaikhoz fordultak. Az ezen felülieket a vándorárusoktól és a vásárokon szerezték be. Tudjuk, hogy a fejedelmektől vásártartási, sőt a Köles-éren s a Korhányon vámszedési jogot kaptak. Mindezek 1658-ig, Szalonta elestéig tartottak. A harmincnégy évet átfogó török uralom időszakában - már a lakosság részbeni elmenekülése miatt is - az ipari tevékenység természetes fejlődése megtorpant. Várad és Szalonta mezőváros, illetve a Partium 1692-es fölszabadítása után esztendők teltek el, míg a közélet visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Azonban gazdasági haladását ekkor két újabb társadalmi változás akadályozta: kisnemesi kiváltságaik ellenére a derecskéi Esterházyak jobbágyaikká tették őket, másrészt pedig belső villongás tört ki a kiváltságaikat vesztett, de visszaszerzésükért perlekedő hajdúutódok és a nemtelen beköltözöttek között. E mezőváros lakóinak paraszti gazdálkodását - a munkaeszközök és munkamódszerek csököttségén

20 túl - másfél százados mozdulatlanságra ítélte a mindenütt jelen lévő hajdúhagyomány és az egyházzal, a hadnagyi székkel összefonódott magisztrátus. Mivel a kereskedelemhez nemigen értettek, sőt művelőit némileg le is nézték, az árucserét már a 18. század derekán macedónoknak, görögöknek engedték át.

21 Amikor a tőlünk nyugatabbra eső területeken a céhes szervezkedés a felbomlás jeleit mutatta, mert további fenntartása már a termelés érdekeit s a technikai tökéletesedés lehetőségeit fékezte, Nagyszalontán akkor indult meg a harc az első érdekvédelmi szervezet létrehozásáért. A kezdeményezők a legnagyobb számban lévő mesterek, a csizmadiák voltak. 1819 januárjában ők fordultak instanciával a Derecskén székelő „földesurasághoz", valamint a mezőváros főbírájához. Amint az újat akarókkal ez történni szokott, ennek a tervnek is jócskán akadtak ellenzői. A városi tanács - többek között - így indokolta ellenvetését: „Mindezen 20 'elmaradottságán' - a szerk. 21 DÁNIELISZ 1994, 13. p.