Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

vagy beadja az ipart, és meglett férfiként új szakmát tanul (de melyiket? - hiszen a válság a többit is érintette), vagy virtuális kompromisszumot köt a gyárral, és annak a termékeit is árulja. Mindkét megoldást kipróbálta. Előbb ez utóbbit. így jelentek meg sátrában az olyan fésűfajták, amelyeket a változó női hajviselet igényelt, de a szaru merevsége miatt ezeket elő nem állíthatta: a falusi román lányok számára a körfésű, a polgárasszonyoknak a fej formáját követő oldalfésű. Aki még kontyot hordott, az a fonatokat hajtűvel tartotta össze. A legények a bakelit fésűhöz zsebtükröt vásároltak, a borotválkozáshoz pedig álló tükröt, borotvaszappant és pamacsot. A szaru alapanyagú frizérek mellé a pultra kerültek műanyagból préselt másai, majd 1938-tól az átlátszó „üvegfésűk" zöld, kék, fehér, rózsaszín árnyalatban. A gyári termékek békességben elfértek a kisipari készítmények szomszédságában, választékot kínálva a vevőknek. Ha ezek keresettségét vizsgáljuk, megállapítható: a bekövetkezett helyzet ellenére 1938-ban a fésűs nettó jövedelmének 65-70%-át továbbra is a maga munkájának értékesítéséből valósította meg. Azonban ez az arány egyre romlott. Az előzőekben már jelzett mesterségváltás 1941-ben következett be, aminek részben gazdasági, részben személyi oka volt. Az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés értelmében Nagyszalonta Magyarország része lett. Az új országhatár közvetlenül a város alatt húzódott, elzárva az árucsere megszokott útját, Dél-Bihar idetörekvő falvainak parasztságát, miközben a tőlünk nyugatra esők két évtized során Gyula és Békéscsaba felé új ösvényt tapostak. Kovács Imrének, az Ipartestület elnökének 1942-es beszámolójából idézek: „Nehéz a kisiparosság helyzete! Kereseti, jövedelmi, megélhetési viszonyaiban csökkenés mutatkozik."

66 A lakosság valamennyi rétegére kiható létfenntartási gondokat a háborús események súlyosbították. Mindezeket tetézte a családfenntartó balesete: D. E. II. lábát törte. Mivel a mesterség folyamatos állómunkát kívánt, a fésűsségről egy időre le kellett mondania. 66 KOVÁCS 1943, 3. p.