Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

Mindegyikhez egyazon szerepű és megoldású szerszámot használtak, a hegedűt. 49 Ez egy 50-60 cm hosszúságú, 6 cm szé­les és 2-3 cm vastag, simára gyalult lécdarab, amelyre szűrposztót feszítettek. A fésű felületét előzőleg megnedvesítették, hogy ol­tatlan mészporba mártva ebből valamennyi rátapadjon. Utána a mester ezt jobbjába véve a függőlegesen, ferdén tartott hegedűn ötször-hatszor erős kézzel végighúzta, s a portéka már fényt ka­pott. E száraz és rövid módszert az olcsóbb, a piacokon értékesí­tett árukkal kapcsolatban alkalmazta. Az igényes közönség számára készített drága termékeket - ilyen volt a nyeles és a női bontó - még glancohák is, ami az előbbinél nagyobb fényt, csillogást szerzett a fésűnek. Ehhez két hegedűre és más segédanyagokra volt szükség. Az első hegedű posztóját vízbe áztatták, majd lisztté tört, kiszitált téglaport szór­tak bőven reá, amin a fésűt többször végighúzták. Amikor a mun­kafázison valamennyi fésű átment, a posztót cserélni kellett, hogy azt is beáztatva, finomra szitált fahamut hintsenek rá. A dörzsölés a már ismertetett módon folyt. Azonban a két művelettel csupán a sűrű és ritka fogak tisztultak. A fésű táblájával külön foglalkoz­tak, s ehhez mindegyiket ismét klupniba kellett fogni. Itt is két vizes posztódarabra volt szükség: egy téglaporosra és egy hamus­ra, melyeket hatszor-nyolcszor végighúzott a fésű felső csontré­szén. Utána száraz szűrposztóval, majd negyedszer egy flanellal vagy kalap karimával folytatta a müveletet. Ezt a fázist slájfolásnak mondták, aminek utolsó mozzanataként a mester a fésűket a kis­dézsába, tiszta vízbe dobta (31. kép). Amikor 10-12 darab összegyűlt, a kimosás következett. Egy sörtekefével a fogak közül eltávolította a tégla- és hamuüledéket, utána a dézsa széléhez ütögetve kivette, majd száraz törülközőbe 49 A debreceni és a miskolci szaktárs is fényesített hasonló, de kevesebb elemet tartalmazó módszerrel. A munkaeszközt ők is hegedűnek nevezték, de hasz­nálták még a pucoló, fényesítő fa meghatározást. Volt, aki feleségével végeztet­te ezt a fázist, s ő - gúnyból - ezt asszonykínzónak mondta.

Next

/
Thumbnails
Contents