Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

csolódás nem véletlenszerű. A faragópadot Európa iparosodó tájain már a középkorban széltében használták. Magyar földön a 16-17. században terjedt el. Amikor pedig - az 1600-as évek második felében s az 1700-as évek elején - a kétlaki ügyeskedők fésűkészítésre vállalkoztak, alkalmas munkahelyként az osztrákoktól a nevével együtt átvették a kraksznit,

44 a némileg átalakított faragószéket. Ez egy 60 cm széles és 150 cm hosszú, kétcolos vastagságú deszkapad, négy becsapolt lábon. Legfontosabb tartozéka a felső végétől befele, 40 cm távolságban, 20 cm magasra emelt, dupla lapból álló asztalka, a klupni,

45 amely 20 fokos szögben lejtős (20. kép). E lapokat alul két szárnyas csavar tartotta össze, amelyeket a befogott munkadarab vastagságához mérten szorítottak vagy lazítottak. A mester a satuféleség felső szélei közé helyezte a szaruplatnit, máskor a körülvágott fésűkezdeményt, míg az alsó rész nyílásába öklével beverte a khah, egy faéket, s ezáltal a szarudarab beszorult. Lehetett rajta dolgozni. Később majd sor került olyan munkamenetre is, amikor a készülő fésűt az asztalka fölé kellett emelni. Ehhez egy 12 cm magas, 1x4 cm széles, egy helyen bevágott (egyfogú) oszlopocskára volt szükség, amit a felső asztallapba fúrt lyukba vertek, majd amikor fölöslegessé vált, kihúztak.

46 A mester a műhelyen lovagló ülésben helyezkedett el; bal lábát a deszkába vágott ellipszis alakú lyukon dugta ki. A krakszni felső harmadát 6 cm-rel fölé magasodó deszkával szegélyezték, hogy a munkába vett darabok le ne hulljanak; másrészt legyen mihez támasztani az élükre állított készülő fésűket. 44 Nagy Jenő erdélyi néprajztudós szófejtése szerint az auskratzen ige jelentése: kapar, vakar. Ebből képezték a Kratzbank főnevet; jelentése: kaparó pad, vagyis ahol kaparóval, vakarással munkálkodnak az alapanyagon. 45 Akadt olyan kézműves, aki a klupnit - német elnevezését hűen megtartva - klopnak vagy klapnak mondta (FÜGEDI 1980, 278. p.; BARTHA 1929, 33. p.), Frecskaynál „csikó-műhely" (FRECSKAY 1912). 46 A bánffyhunyadi mester a krakszni helyett „fésűcsináló asztal"-on dolgozott, de ő is használta az említett támasztékot, amit „kokas"-nak nevezett. Rajza (lásd FARAGÓ 1977, 118. p.) csak részben hasonlít a Danieliszek munkaeszközéhez.