Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

A kraksznin végzett első munkafázis a kiszabás volt. A mester a klupniba befogta a platnit, s a minta utáni karcolás, rajz vonalán kézifűrésszel kivágta a formát, megadva ezzel a fésű körvonalait. Amikor a szabással végzett, a már említett faragótőkéhez ment. A darab felső szélét a csőrszerű fogóval megragadva a jobbjába fogott éles szekercével megfaragta, azaz levékonyította azt a szélét, ahova majd fogat vágott. (Erdélyben inkább bárdot használtak.) E művelet nyomán a szarudarab felülete ismét egyenetlenné vált, helyenként behasadt. Ezt kellett lesikálni, póksdbolm a préselés után már használt bakon. Ezt viszont nem a kraccerrel, a keskeny vésőféleséggel végezték, hanem egy 42 cm hosszú sikdlókéssel. Ehhez a mester a szarudarabot a facsőrrel s a kengyelbe helyezett lábfejével leszorította, majd a két kézre fogott élespóksábolóvdX simává tette, így véglegesítve azt a vastagságot, amelyet a sűrű, illetve a ritka fog megkívánt (16. kép). Custráfolás, fálozás A fogvágás előtt a mesternek még két apró teendője akadt: a custrdfolds és a fdlozds. Ezeket elvégzendő vissza kellett ülnie a műhelybe, majd az asztalkába, a klupniba be kellett szorítania a függőleges „kokast". Ennek csőre közé helyezte a vízszintesen tartott darabot, majd custrdfolóvdX végig-végighúzva eltüntette a kiszabófűrész nyomát (23. kép). Ez egy sajátos fésűsszerszám.

47 Kemény fából készítették, hossza 40 cm, amelyből 12 cm a fogója, a 28 cm-nyi folytatásba pedig 55 vasfogat szorítottak, amit 20-25 „fésű" legyalulása után egy rövid, késhez hasonló acélfenővel ismételten megéleztek. A custráfolás után a szarudarab szélei sarkosak, vállasak lettek, amit - főleg a fésűfogak helyén - le kellett gyalulni, szaknyelven szólva: fdlozm. Ehhez az előbbihez igen hasonló szerszámot, Bánffyhunyadon nyergelőnek mondták. Rajzát, leírását lásd FARAGÓ 1977,119. p.