Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)
A fehér ökrök szarvát azért tették az első helyre, mert a mérete a legnagyobb, és belőle a legszebb, legértékesebb fésűket készíthették. E szarv vékonyabb alja igen alkalmasnak bizonyult a 18-20 cm hosszú, keskeny borbélyfésűk számára. Az ökröknek nagyobb volt a szarvuk, mint a teheneké, s így nem csupán több platnit, hanem igényesebb árut lehetett belőlük előállítani. - A bikáé rövidebb, parazsabb, eresebb, ezért csak szálára lehetett szabni. Egyébként még a munkában kitört volna a foga. 30 A bivaly szarvával ugyanúgy kellett bánni. Nem lehetett keresztbe tenni a mintát, szaknyelven szólva: cvergert kapni. A kézi erővel dolgozó mester csak szükség esetén fogadta el a tímártól, mert göcsörtös, kivölgyelt és vastag volt. Sokat kellett faragni, vékonyítani, és a hulladék pocsékba ment. 31 Még a géppel gyaluló D. E. II. számára is gondot jelentett a megmunkálása. Ellenben alkalmas volt egyéb csonteszközök (kés- és borotvanyél, esernyőés sétabotnyél, nagyobb gombok, fogantyúk stb.) készítésére. A tarka jószágok előnye, hogy szarvuk világos, s ha a mester kiegyenesítés után a platnit még kveccsolta is, szép, áttetsző fésűt állíthatott elő belőle. Egy másik kedvező tulajdonsága: szálára merőlegesen is lehetett szabni. Nem oly parázs, mint a bivalyé s a bikáé. 30 Kántor Lajos idevágó véleménye: „A fekete anyag, vagyis a bivalyszarv ritkábban réteges, mint a fehér anyag. Erősebb is annál; tartósabb fésű készül belőle." (FARAGÓ 1977, 114. p.) D. E. II. megjegyzése: „Tévedés, hogy a bivalyszarv ritkábban réteges. Egyáltalán nem az. Vastagságát lehetetlen két lapra bontani. Egyébként mifelénk a közönség nem kedvelte a fekete színű portékát." 31 A finn mesternek ezzel kapcsolatban is más a véleménye: „Nyersanyagnak csak a bika erős, sima felületű szarva alkalmas. Tehén szarvat csak nagyon keveset használtak." (VILKUNA 1984,183. p.) Ellenben egyezett a Miskolcon dolgozókéval: „Legalkalmasabbnak az ökörszarut tartották, de jó volt a tehén szaru is." FÜGEDI 1980, 275. p.
