Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

kozhatott a közönség. (Mellesleg egy nagybányai ház padlása szolgált helyszínül Perlrott „Négy modell" című festményéhez. A kecskeméti időszak kedvelt témájához nyúl, ám ezúttal kevésbé kísérletező a megoldás. Higgadtabb, letisztultabb.) A Perlrott-házaspár Kmetty János társaságában érkezett a helyszínre. Dienes László (aki a Tanácsköztársaság után előbb Bécsbe, majd Romániába emigrált és I 926-29 között a kolozsvári Korunk folyóiratot szerkesztette), a világnézeti közelség és a modern művészet iránti vonzalma alapján rokonszenvezett Perlrott-tal és baráti körével. „Egész Európa művészete írta - nagy lendülettel keresi mindazt, amit e három művész is keres, az új ember, a tisztult ember megnyilatkozásait". /38/ Bár - tegyük hozzá hogy Dieneshez Kmetty szárazabb kubizmusa állt közel. Az előbb említett jubiláris kiállítás anyagát Nagyváradra és Aradra is vitték; a Perlrott-tól kiállított képek közül az „Almaszedők" című a legvonzóbb. Festői téma a szelídgesztenye ligetek és a bőven termő alma szedése a Virághegy lankáin, Nagybánya határában. Alakos tájképek jól megörökíthető, hálás motívumai. Perlrott tehetséggel csoportosította a szüretelők figuráit úgy, hogy kígyóvonalú elhelyezésük tovább tágítsa a mélybenyúló teret, amelyet jó arányban tagolt a gyümölcsteher alatt meghajló faágakkal. Francia előzményekkel, de nagyon is a magyar talajhoz kötötten vetítette elénk egyik legmesteribb szerkezeti megoldását. Az ösztönös festőiség és a tudatos szintetizálás egymás mellett élt nála itt is, amint arra Rabinovszky Máriusz is rámutatott. /39/ Perlrott gyökerei ugyanis naturalisták, ezt is bizonyítják mindenkori viszszatérései a vegetációhoz, a magyar földhöz. Ebből adódtak olykor azok a furcsa, disszonáns vonások, amelyeket az okozott, hogy nem kellően átgondolva igyekezett a francia szellemiséget átidézni a hazai, földszagú élet ábrázolásába. Erre Kállai Ernő is kitért, amikor lényegre tapintóan regisztrálta Perlrott és a francia szellem kapcsolatát: „Ez a naturalizmus zsúfolja az érzékien dús faktúrát és a modell nehéz, darabos részleteit." /40/ Mint idegen állampolgárnak, Perlrottnak hatósági engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy Románia területén kiállítson. Nagyváradon és Aradon ennek megszerzésében Thorma János volt a segítségére. Temesvárott azonban a hatóságok, a féltékeny Boldizsár István festőművész közbenjárására megakadályozták a kiállítást, s Kmettyvel együtt kiutasították az országból. A példátlan és indokolatlan esetet a sajtó a „festőművészek odüsszeiája"ként kommentálta. Perlrott és Kmetty azok közé tartozott, „akik számára nem jelentett semmit a politikai határ, akik úgy gondolkoztak, hogy nem változik meg Nagybánya hegyeinek rajza és levegőjének színe." /41/ Nagy jelentőségű volt Szántó Györgyhöz, az aradi „Periszkóp" című folyóirat szerkesztőjéhez fűződő kapcsolata, ezért érdemes röviden kitérnünk rá. Korábban már szó volt az 35