Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

1924-es aradi kiállításról. Ebből az alkalomból a Párizsba készülő Perlrotttól Szántó cikket kért a lap számára. Ezután - immár Párizsból - Perlrott Csaba részletesen meg is írta Aradra a beszámolót, hiszen a Függetlenek Szalonjának kiállítása a modern művészet párizsi seregszemléje volt. Perlrott egyéni hangon, ítéleteit kimondva értékelte azt: „... Csak a legjobbakról, s legérdekesebbekről írok. Elsőnek kell említenem Delaunay-t, illetve fésülködő nőt ábrázoló vásznát, mely már nem a művész ismert kubista felfogásában van megoldva, hanem egy új, mondhatnánk elvont naturalizmus törvényei szerint.... De Witto Peters egyenes ellentéte Delaunay-nak. Minden téren fegyelmezett. Képeinek architektónikus felépítése harmonizál tiszta, logikus színeivel, formában és színben egyformán egyszerű és monumentális. Paul Signac folytonosan ismétlődő, csak motívumokban eltérő pointilizmusával unalmas. Mennyivel jobbak elődei: Seurat, s hogy egy kicsit előbbre menjünk, a régi mozaikok... Utrillo ma Párizs egyik legdivatosabb festője, Párizs utcáit festi, s képeit tucatjával látni minden modern műkereskedő falán.... A kiállításon két képpel szerepel. Utánzói néhány tucattal.... Utánérzésről lévén szó, meg kell említenem a japán Foujitat, ezt a rendkívül ügyes, ízléses, de nem nagy talentumú művészt, aki japános dekoratív érzékét s előadásbeli simaságát ügyesen keveri az Európában tanultakkal is...." /42/ 6. kép Szajnapart, 193 I 36