Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

1924-es aradi kiállításról. Ebből az al­kalomból a Párizsba készülő Perlrott­tól Szántó cikket kért a lap számára. Ezután - immár Párizsból - Perlrott Csaba részletesen meg is írta Aradra a beszámolót, hiszen a Függetlenek Sza­lonjának kiállítása a modern művészet párizsi seregszemléje volt. Perlrott egyéni hangon, ítéleteit ki­mondva értékelte azt: „... Csak a leg­jobbakról, s legérdekesebbekről írok. Elsőnek kell említenem Delaunay-t, il­letve fésülködő nőt ábrázoló vásznát, mely már nem a művész ismert kubis­ta felfogásában van megoldva, hanem egy új, mondhatnánk elvont naturaliz­mus törvényei szerint.... De Witto Peters egyenes ellentéte Delaunay-nak. Minden téren fegyelmezett. Képeinek architektónikus felépítése harmonizál tiszta, logikus színeivel, formában és színben egyformán egyszerű és monu­mentális. Paul Signac folytonosan is­métlődő, csak motívumokban eltérő pointilizmusával unalmas. Mennyivel jobbak elődei: Seurat, s hogy egy kicsit előbbre menjünk, a régi mozaikok... Utrillo ma Párizs egyik legdivatosabb festője, Párizs utcáit festi, s képeit tu­catjával látni minden modern műkeres­kedő falán.... A kiállításon két képpel szerepel. Utánzói néhány tucattal.... Utánérzésről lévén szó, meg kell emlí­tenem a japán Foujitat, ezt a rendkívül ügyes, ízléses, de nem nagy talentumú művészt, aki japános dekoratív érzékét s előadásbeli simaságát ügyesen keveri az Európában tanultakkal is...." /42/ 6. kép Szajnapart, 193 I 36

Next

/
Thumbnails
Contents