Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

2. SPANYOL ÉLMÉNY Az 19

11. év két fontos eseményt hozott Perl rótt Csaba számára: a „Salon d' Automne" kiállítójának rangjára emelkedett, és ebben az évben kapott alapítványi ösztöndíjat spanyolországi utazásra. Sokat jelentett és nyújtott neki ez a világ. Toledóban és Madridban csalhatatlan érzékkel talált rá El Greco zsenijére, akinek lángelméje szenvedélyes rajongást ébresztett benne. Ezt az élmények nyomán keletkezett művek, és a Lázár Bélával folytatott levelezése is tanúsították./18/ Perlrott azon a véleményen volt, hogy Cézanne-nak feltétlenül ismernie kellett El Greco művészetét, és végeredményben csak rendszerbe foglalta azt, amit a nagy előd alkotott. Tudjuk, hogy ebben az időben a spanyol mester képeit a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel csodálták Párizsban. Perlrott próbálkozott; a megformálás és a mondanivaló egységének legmegfelelőbb útját kereste. /5. kép/ A következőkben tárgyalt két pasztell, s az egyikhez készült ceruzavázlat rávilágít erre. Mindegyik egy-egy ótestamentumi jelenetet idéz. „Mózes" című művén a főalak baljában lángpallossal magasodik a gyarló, bűnös földiek fölé. Igét hirdet, törvényeket hoz. Apokaliptikus jelenetet látunk magunk előtt, a szó és a látvány keltette hatást. Az evilágiak vergődését, fékevesztett igyekezetét, hogy túlélői maradjanak a történteknek. Mózes eget ostromló alakja és a körülötte kínlódó emberalakok minden bizonnyal az előkép - El Greco „Keresztelő Szent János" című alkotása - nyomán a Perlrottban feltámadt emóciók megformálásához készült figurális felkészülést jelentenek, az előképen megjelenő emberről alkotott elképzelést. A lobogó fény, a formák megránduló, áramló nyugtalansága, a meredek és a meghajló mozdulatok, a kivetítésben mutatkozó sajátságos pátosz - mindez a korban végbemenő újítások ősapjaként is tisztelt El Greco 20. századi értelmezése. Az igen élénk színekkel és expresszív előadásmóddal megoldott mű, struktúráját tekintve - mint később látjuk - más művészeknél ugyancsak megtalálható. Perlrott felismerte, hogy Cézanne és El Greco az őket elválasztó századokon át is rokonlelkek. A világképben mindketten a belső konstrukciót, sőt a misztikus belső konstrukciót érezték, s ez volt végülis az akkori, 20. század eleji nemzedék egyik alapvető kérdésfelvetése. Az érdeklődés, amellyel annak idején írók és művészek El Greco felé fordultak, nemzetközi jellegű volt. Perlrottnak a spanyol művészhez fűződő kapcsolata nem vallási indíttatású. A világ misztikus belső konstrukciója a magyar festő számára közeg volt, alárendelt együttes, egy kifejezési lehetőség. Amit Perlrott értékelhetett El Grecoban, 19