Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

az a szakmai tudás volt, amelynek birtokában értett ahhoz, hogy miként legyen úrrá az anyagon. Egy olyan művész esetében, mint Robert Delaunay, aki az „Eiffel-torony" с sorozatával szinte betört a müncheni „Neue Künstlervereinigung" 191 l-es, harmadik kiállítására, ugyancsak El Greco nevét kell említenünk - természetesen sok egyéb indíttatás mellett. Ő tudatosan belelátta az Eiffel toronyba Keresztelő Szent János vonalait, s átértelmezte az akkor nagyon sok világszemléleti teóriával felruházott objektumot. Delaunay művészeti gyakorlatában El Greco szintén nem azért jelent meg, hogy a festő ezáltal a valóságot spiritualizálja, hanem, hogy a mérték, a ritmikus megfelelések és analógiák rendjét megtalálja. Delaunay érzékelése evilági - radikálisan az. /19/ Perlrott barokkosán mozgalmas, hatásosan előadott, ugyanakkor a kubizmus szigorúságát is magán viselő „Mózes" című művével egy időben keletkezhetett a „Káin és Ábel" с pasztellje, és az ehhez készült ceruzavázlat. Előadói modorában is kapcsolódik a már tárgyalt képekhez. Megjegyzendő, hogy az ószövetségi történetek csak elvétve inspirálták. Mintegy tíz évvel később, németországi tartózkodása idején újszövetségi jeleneteket fordított le a litográfia nyelvére. A pasztellekhez képest ez a sorozat dermedt és megkeményedett. Természetesnek tartom, hogy - lévén szó kifejezetten a testvérgyilkosság elkövetése utáni pillanatról - a pasztell és a ceruzaképek alakjai hús-vér emberek, izmaik rándulása feszes. Perlrott a vázlatból ítélve - eredetileg másképp gondolta el a kompozíciót, majd a megvalósításkor ezt módosította. A fia teteme mellett térdelő Évát és a gyilkos Káint egyszerre ábrázolni talán soknak, túlzsúfoltnak, esetleg érzelgősnek találta. Ezért a kifejlett formában az aszszonyalakot tájképpé transzformálta. Az iszonyatos tett utáni pillanatot rögzítette, amikor a testvérgyilkos rádöbben cselekedete súlyára. Annyira az „első pillanatban" ragadta meg a történteket, hogy az áldozat, Ábel szíve talán még meg sem szűnt dobogni, bal végtagjai még nem teljesen vesztették el tónusukat. A hátrahőkölő Káin nem borzad el, inkább felméri, végiggondolja, hogy mit tett. /VII. színes tábla/ Perlrott műveinek ismeretében azért különlegesen érdekes a kép, mert - néhány kivételtől eltekintve tőle mindig kicsit távol állt az, hogy az érzelem megnyilvánulását kivetítse az emberi mozgásra, az arcokra. Ebben az értelemben egyesek a spanyol Zurbaranhoz is hasonlították. /20/ Inkább szemlélődött, mintsem empátiával kísérte a szereplők viselkedésének belső mozgatórugóit. Perlrott életében, főleg az 1910 körüli években sok esemény, többféle stíluspróbálkozás futott ugyanazon a szálon. /V\\\. és IX. színes tábla/A festő szinte több helyszínen élt egyszerre. Párizs, Madrid, Toledo, nyarankénti látogatások Nagybányán, külföldi kiállítások, miközben a kecskeméti művésztelep alapító tagjainak sorában is ott találjuk. 20