Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai A templomok kutatásához szorosan hozzá­tartozik a templom körüli temetők vizsgálata is. Az eddigi megfigyelések szerint a falusi templo­mok belsejébe az Árpád-kor folyamán még nem temetkeztek. A kisméretű, átlagosan mind­össze 12x7 méteres falusi templom körül elhe­lyezkedő temetőkert, vagyis a falu temetője az idők folyamán azonban teljesen megtelhetett, s ezért többrétegű temetők kezdtek kialakulni. Az Árpád-korban tehát a település temetőjét - leg­alábbis a templom felépítését követően — mindig a templom falai mellett megszentelt templom­kert, az ún. cinterem területén jelölték ki. Idővel viszont nemcsak a templomokat kel­lett bővíteni, hanem a templom körüli temetők területét is, melyet a korai időben leginkább széles árokkal határoltak körül. Több ásatáson megfigyeltük a korai temetőárkok helyét, s azt is, hogy betemetésükkel együtt szinte mind­egyik esetben új, nagyobb sugarú kör mentén jelölték ki később annak területét, aszerint, ahogyan a temető fokozatosan, újra és újra megtelt. A sokáig használt temetőknél az újabb és újabb, nagyobb területet körülhatároló te­metőárkok kijelölésének köszönhetően a ko­rábbi árkok betöltésébe is sírokat ástak. A korai időkben a templomok belsejébe ugyan még nem temetkeztek, a késő középkorban (hozzá­vetőlegesen a XIV. század elejétől) viszont a templom belsejébe való temetés szokása is álta­lánossá vált. Külön vizsgálódás tárgyát képezi a templo­mok és a korábbi temetők egymáshoz való vi­szonya. Bercsényegyháza esetében felvethető a közelben előkerült korábbi (X-XI. századi), ún. köznépi temető és a későbbi, templom kö­rüli temető folytonossága, de Bánkúton és Dé­csén arra is találtunk példát, hogy a templom helyét már meglévő vagy korábbi temető terü­letén jelölték ki. Nem biztos tehát, hogy a templomokat mindig üres területre építették fel, sőt lehetséges, hogy egyes esetekben a templom helyét éppen a korábban megkezdett temetők helye határozta meg. 93 Az ilyen Árpád-kori templom körüli teme­tők korai sírjairól nem lehet mindig eldönteni, hogy azokat még az ún. köznépi, vagy már a templom körül megnyitott temetőbe ásták-e meg. A templom körüli temetők korai sírjaiban ugyanis alig fordulnak elő olyan leletek, ame­lyeket az elhunytakkal temettek el, s amelyek a közelebbi keltezésre alkalmasak volnának. Né­hány ruhadísz, gyűrű, jellegzetes alakú, ún. S végű karika, vascsat s néhány esetben a túlvilági életbe való eljutás megkönnyítése érdekében útravalóul adott ezüstpénz említhető meg kö­zöttük. Koporsóba és koporsó nélkül is temet­tek, néhányszor pedig a sírba téglát raktak, il­letve az egész sírt téglával falazták ki. A halot­takat minden esetben a templom hosszanti fa­laival párhuzamosan temették el, fejjel nyugati irányban, lábbal pedig kelet felé. A késő középkori templom körüli temetők területét néha több alkalommal is bővíteni kel­lett, mivel a korai temetőkertek a lakosság szá­mának növekedésével illetve az idő teltével egye­nes arányban fokozatosan megteltek. A késő kö­zépkorban általánossá vált, hogy a templom bel­sejébe is temetkeztek. A templom körüli teme­tők — a több évszázadon keresztül való haszná­lat következtében — egyre zsúfoltabbá váltak, s az újabb és újabb sírgödröket kénytelenek vol­tak a korábbi sírokba ásni. Az azokból felszínre kerülő csontok számára gyakran külön gödrö­ket, osszáriumokat ástak, közvetlenül a temp­lom falai mellett, vagy a temető területén. Ezek­ben tehát főként a temető legkorábbi sírjaiból származó maradványok kerülnek elő. A középkori — s így vidékünkön is előkerülő — templomokkal kapcsolatban a legnagyobb gondot az épületek keltetésének nehézsége jelen­ti. Ennek oka az alföldi lelőhelyek intenzív me­zőgazdasági művelés miatt bekövetkezett nagy­fokú pusztulásán kívül elsősorban az, hogy igen kevés és csak részleges templomfeltárásra került ez ideig sor, s feldolgozásuk is eléggé hi­ányos. Ez azért is sajnálatos, mivel a megye ko­rai történetéhez, kialakulásának és a keresztény-

Next

/
Thumbnails
Contents