Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai A templomok kutatásához szorosan hozzátartozik a templom körüli temetők vizsgálata is. Az eddigi megfigyelések szerint a falusi templomok belsejébe az Árpád-kor folyamán még nem temetkeztek. A kisméretű, átlagosan mindössze 12x7 méteres falusi templom körül elhelyezkedő temetőkert, vagyis a falu temetője az idők folyamán azonban teljesen megtelhetett, s ezért többrétegű temetők kezdtek kialakulni. Az Árpád-korban tehát a település temetőjét - legalábbis a templom felépítését követően — mindig a templom falai mellett megszentelt templomkert, az ún. cinterem területén jelölték ki. Idővel viszont nemcsak a templomokat kellett bővíteni, hanem a templom körüli temetők területét is, melyet a korai időben leginkább széles árokkal határoltak körül. Több ásatáson megfigyeltük a korai temetőárkok helyét, s azt is, hogy betemetésükkel együtt szinte mindegyik esetben új, nagyobb sugarú kör mentén jelölték ki később annak területét, aszerint, ahogyan a temető fokozatosan, újra és újra megtelt. A sokáig használt temetőknél az újabb és újabb, nagyobb területet körülhatároló temetőárkok kijelölésének köszönhetően a korábbi árkok betöltésébe is sírokat ástak. A korai időkben a templomok belsejébe ugyan még nem temetkeztek, a késő középkorban (hozzávetőlegesen a XIV. század elejétől) viszont a templom belsejébe való temetés szokása is általánossá vált. Külön vizsgálódás tárgyát képezi a templomok és a korábbi temetők egymáshoz való viszonya. Bercsényegyháza esetében felvethető a közelben előkerült korábbi (X-XI. századi), ún. köznépi temető és a későbbi, templom körüli temető folytonossága, de Bánkúton és Décsén arra is találtunk példát, hogy a templom helyét már meglévő vagy korábbi temető területén jelölték ki. Nem biztos tehát, hogy a templomokat mindig üres területre építették fel, sőt lehetséges, hogy egyes esetekben a templom helyét éppen a korábban megkezdett temetők helye határozta meg. 93 Az ilyen Árpád-kori templom körüli temetők korai sírjairól nem lehet mindig eldönteni, hogy azokat még az ún. köznépi, vagy már a templom körül megnyitott temetőbe ásták-e meg. A templom körüli temetők korai sírjaiban ugyanis alig fordulnak elő olyan leletek, amelyeket az elhunytakkal temettek el, s amelyek a közelebbi keltezésre alkalmasak volnának. Néhány ruhadísz, gyűrű, jellegzetes alakú, ún. S végű karika, vascsat s néhány esetben a túlvilági életbe való eljutás megkönnyítése érdekében útravalóul adott ezüstpénz említhető meg közöttük. Koporsóba és koporsó nélkül is temettek, néhányszor pedig a sírba téglát raktak, illetve az egész sírt téglával falazták ki. A halottakat minden esetben a templom hosszanti falaival párhuzamosan temették el, fejjel nyugati irányban, lábbal pedig kelet felé. A késő középkori templom körüli temetők területét néha több alkalommal is bővíteni kellett, mivel a korai temetőkertek a lakosság számának növekedésével illetve az idő teltével egyenes arányban fokozatosan megteltek. A késő középkorban általánossá vált, hogy a templom belsejébe is temetkeztek. A templom körüli temetők — a több évszázadon keresztül való használat következtében — egyre zsúfoltabbá váltak, s az újabb és újabb sírgödröket kénytelenek voltak a korábbi sírokba ásni. Az azokból felszínre kerülő csontok számára gyakran külön gödröket, osszáriumokat ástak, közvetlenül a templom falai mellett, vagy a temető területén. Ezekben tehát főként a temető legkorábbi sírjaiból származó maradványok kerülnek elő. A középkori — s így vidékünkön is előkerülő — templomokkal kapcsolatban a legnagyobb gondot az épületek keltetésének nehézsége jelenti. Ennek oka az alföldi lelőhelyek intenzív mezőgazdasági művelés miatt bekövetkezett nagyfokú pusztulásán kívül elsősorban az, hogy igen kevés és csak részleges templomfeltárásra került ez ideig sor, s feldolgozásuk is eléggé hiányos. Ez azért is sajnálatos, mivel a megye korai történetéhez, kialakulásának és a keresztény-