Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai vélhetően nemcsak az egyházra, hanem magára az adott településre is vonatkoztathatjuk. Megtudhatjuk a lajstromból például ezenkívül azt is, hogy ebben az időben Békés és Bihar megye akkori területe egyházszervezeti tekintetben még mindig a váradi püspökséghez tartozott, s azt is, hogy a mai Békés megye területét figyelembe véve a békési és szeghalmi mellett a köleséri esperesség egy része szintén ide tartozott. Ez utóbbi Bihar és Zaránd megye határvidékére terjedt ki, s többek között magába foglalta Sarkadot és Gyulát is. A XVI. századból szintén fennmaradt egy hasonló lista, amely az 1552. évi tridenti zsinatra utazó követek számára az egyes plébániák által befizetett vagy csak számukra megszabott, de teljesítés nélkül maradt tartozásokat rögzítette. E század harmincas éveitől kell számolni a reformáció tanainak egyre erősödő terjedésével, amely vidékünk vallási életében már ekkor s a következő évszázadok során is meghatározó és állandó befolyást ért el. A XIV—XVI. században használt városi templomok elsősorban méretükkel és gazdagságukkal hívták fel magukra a figyelmet. A ferencesek Gyulán való megtelepedése és rendházépítése szintén a városias fejlődésnek volt köszönhető. A várbirtokon belüli és a várbirtokon kívül eső falusi plébániatemplomoknál a korszakra jellemző békés, egyenes ívű fejlődés — mint fentebb már láttuk - abban nyilvánult meg, hogy sok épületet kibővítettek, átépítettek. Érdekes azonban, hogy tornyot továbbra sem találunk feltárt alap falaik mellett. Az átépítések, templombővítések nemcsak a település gazdagságára, anyagi erejének biztonságára utalnak, hanem bizonyosan a lakosság számának fokozatos emelkedésére is. A korábban elhagyott települések lakói ugyanis a XIV. században vélhetően egyre nagyobb számban koncentrálódtak a falupusztásodást, illetve az Árpád-kor végén végbement első nagy településhálózati átrendeződést túlélő falvakba. Ezáltal csökkent ugyan a települések száma, viszont a megmaradókban ezzel és az általános gazdasági 91 fejlődéssel arányosan növekedett a lakosság lélekszáma. Szükség mutatkozott tehát a meglévő, Árpád-kori eredetű plébániatemplomok bővítésére is. Az átépítések során az épületeket — egyedi szükségszerűség alapján — vagy a nyugati oldalon hosszabbították meg, vagy a szentélyt lebontva építettek új falakat a régiekhez. A megyénkben is több helyen feltárt támpillérek alkalmazását egyértelműen az európai gótika terjedő hatásának szélső hullámaiként értékelhetjük, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy e művészeti stílus építészeti megjelenésének részletei vidékünk falvaiba is eljutottak. Érdemes a fentieket részletesebben is áttekinteni. Láttuk, hogy az ismert 33 falusi templom 39 építési periódusának alaprajza változatos képet mutat: közülük 21 félköríves (pl. Megyer, Kétsopron), 8 négyszögletes (pl. Bánkút, Doboz), 6 kívül félkör- belül patkóíves szentélyzáródású volt (pl. Murony, Szentbenedek), egy-egy további pedig szabályos patkóíwel (Gellértegyháza) illetve sokszög alakú szentéllyel zárult (Vizesmonostor II. periódus), s kettő ismeretlen (Pusztaföldvár, Szőlős). A legelterjedtebbnek eddig egyértelműen a félköríves szentélyzáródás látszik. A szögletes hajóval rendelkező templomtípus mellett egy rotunda is előfordul, viszont az épület későbbi periódusában ennek helyén szintén hosszházas épületet emeltek (Fövenyes). Az egyes építési megoldások változatosságát bizonyítja, hogy ugyanazon településen belül különböző időkben más-más alaprajzi variáció fordulhat elő: a kardoskúti templom például az első építési periódusában négyszögletes, később pedig félköríves szentélyű volt, a vizesmonostori pedig először félköríves, majd sökszögzáródású szentéllyel rendelkezett. Öt templom hajójában karzattartó alapozás is előkerült. Különlegesnek számít a fövenyesi rotunda és a sarkadkeresztúri templom alaprajza. Az előbbi érdekessége, hogy a kerek hajó és a szentély az alapfal külső szélénél nem a megszokott különböző sugarú ívek találkozásával, hanem beugró vállakkal csatlakozik egymáshoz, az