Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai Az adatgyűjtés eddigi eredményei szerint a mai Békés megye határain belül a középkor folyamán legalább kétszáz egyházi épület létezett, de ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a megye déli felét eddig lényegében nem érintő régészeti topográfia még jelentős számban deríthet föl további elpusztult középkori templomhelyeket. A Békés megyében összesen kétszáznál is biztosan többre becsülhető középkori egyháznak vélhetően több mint 90%-a falusi plébániatemplom lehetett. A kutatás jelenlegi szakaszában rendelkezésre álló, régebbi és újabb, illetve kisebb és nagyobb régészeti feltárás eredményeit összegző alaprajzok és megfigyelések azonban — mint az előbbiekben láttuk — csak 33 falusi plébániatemplomra vonatkoznak. Közülük 9 esetében egyértelmű, hogy helyükön — a korai ásatási módszerek vagy az alaprajzi ellentmondások miatt - hitelesítő ásatásra lenne szükség (Apácaegyház, Békéssámson, Gellértegyháza, Györké, Kaszaper, Kopáncs, Kovácsháza, Pusztaföldvár, Szőlős). Összehasonlításra tehát mindöszsze 24 falusi templom alkalmas. (Az ásatok szerinti belső arányok azonban meglehetősen kedvezőtlenül alakultak: a 24 templomból Méri István, Kovalovszki Júlia, Jankovich Dénes és Rózsa Zoltán egyet-egyet — összesen négyet —, Juhász Irén pedig kettőt tárt fel, míg 18 templom feltárása saját ásatáshoz köthető. Az arányosabb megosztás kétségtelenül szerencsésebb lett volna, hisz a szélesebb alapokon nyugvó megállapítások nyilvánvalóan megbízhatóbb kép megrajzolását tennék lehetővé.) Emellett a feltárt és az eddig összeszámolt Békés megyei középkori falusi templom mennyiségi arányának jelentős különbségéből is látszik, hogy az Alföld e területének középkori falusi egyházépítészetére vonatkozóan messzemenő következtetéseket vagy éppen általánosításokat levonni még korai lenne. Néhány erre vonatkozó megállapítás azonban — a teljesség igénye nélkül — már e tárgykörben is megengedhető. Általánosan elmondható, hogy az utóbbi években Békés megyében, illetve az Alföld tágabb térségében jó néhány Árpád-kori falusi templom alapja került elő a különböző ásatá89 sok során. Ezeknek a templommaradványoknak a száma is bizonyítja, hogy vidékünkön ebben az időben legalább olyan mennyiségben építettek falusi templomot, mint az ország más részein. Az Alföldön azonban e templomok szinte maradéktalanul elpusztultak az évszázadok viharaiban, s jó esetben is csak az alapjaikat lehet megtalálni. Az Árpád-korban a falusi templomok — a rotundák mellett — egyhajós épületek voltak, a keleti oldalon elhelyezkedő félköríves, négyszögletes vagy patkóíves szentéllyel. Hosszuk 10-15 méter, szélességük 6—8 méter körül mozgott. Bejáratuk a nyugati vagy a déli oldalon helyezkedett el, ablakai pedig csak a déli vagy a keleti oldalon lehettek. A megye területén eddig feltárt Árpádkori templomok közül azonban egyiknek sem volt tornya. (A Kardoskút, Hatablaki kápolna lelőhelyen feltárt, a templom nyugati homlokfalához csatlakozó négyszögletes alapozást az ásató szerint is csak fenntartással tekinthetjük torony alapozásának, 331 ugyanakkor a megye területén előfordul a Baktornya, Szentetornya helynév is.) Előkerült viszont körtemplom (Fövenyes), amelynek korabeli jellegzetes formájára a ma is használatos „Kerekegyháza" hely- vagy határnév utal. Néhány Békés megyei templomnál (Décsén, Kardoskúton, Kamuton, Nagyszénáson, Sarkadkeresztúron) a nyugati zárófal belső oldalán megépített karzatra utaló alapozás maradványai kerültek elő. Elhelyezkedésüket tekintve mindegyik hasonlít egymáshoz annyiban, hogy a templom nyugati falához egyformán igen közel voltak. Eltérés ugyanakkor, hogy közülük háromnál (Kardoskút, Décse, Sarkadkeresztúr) a karzattartó alapozás két vége láthatóan nem érte el a főfalak alapozását, míg a kamuti és a nagyszénási karzattartó alapozásai a templomhajó teljes szélességét átfogták. Décsén, Sarkadkeresztúron és Kamuton a karzattartókat az épületek első periódusaihoz alakították ki, Kardoskúton ez a teljesen újonnan épített második templom része volt, Nagyszénáson pedig a je•"> Méri 1964. 6.
