Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
72 a középkori Fövenyes templom körüli temetőjének 76. sírjában talált koporsót a kocsányos tölgy (Quercus robur L.) kemény fájából készítették. Ez a fafaj ta a középkorban a Gyula környéki erdőkben előfordulhatott, tehát Fövenyesen a koporsónak felhasznált fa szintén helyi származású anyag volt. A koporsóvasalásokon megmaradtak a házi lenből (Linum usitatissimum L.) készített szemfedő textilanyagának darabjai is. A sírt egy XIII. századi érem keltezte az Árpád-kor kései szakaszára. 247 A györkei templom körüli temető 16. sírját viszont textilre varrott, bronzlemezekkel díszített szalagpárta illetve textillel borított, bronzveretes bőröv utalja a XIV. századnál későbbi időkbe. A sírból fölszedett koporsómaradvány a vizsgálati eredmények szerint a jegenyefenyő (Abies alba MILL.) fájából származik, amely a décsei, hegyvidékre jellemző társulásokból származó faanyagokhoz hasonlóan ugyancsak az erdélyi területekről kerülhetett Gyula környékére. 248 A Gyula illetve a Szarvas vidékén felhasznált fafajták (Quercus robur L. illetve Qercus petraea L.) eltérő volta kétségkívül összefüggésben van a két terület - a Körösök völgye és a Maros hordalékkúpja — geográfiai viszonyainak különbségével, s így a vízrajzi, talajtani eltérések mellett különbségeknek kellett lenniük a középkori fafajták előfordulásában is. 249 E két természetföldrajzi kistáj elkülönülése a középkori régészeti lelőhelyek előfordulásában és jellegében szintén kimutatható, 250 sőt a fenti tapasztalatok alapján elmondható, hogy az egykori táj a települések életterét jelentő környezet szempontjából kétségkívül és bizonyíthatóan meghatározó is volt. A décsei temetkezési szokásokkal kapcsolatos megfigyelés az is, hogy a 75. és a 150. sírban olyan kislány feküdt, akiknek fejére illetve derekára felnőttek — minden valószínűség szerint az anyjuk — pártáját és övét adták. A 75. sírban talált pártát annak bő volta miatt a kislány 247 Horváth-Szatmári 1989. 378-384. 248 Horváth-Szatmári 1989. 384-386. 249 Blazovich 1985. 17-28. 250 Jankovich 1991. 156, 167-168. A temető tarkóján szűkebbre hurkolták (70. kép; 86. kép 1), a 150. sírban előkerült övet pedig a kislány derekán szorosra húzták ugyan, de hossza miatt azt már nem lehetett becsatolni, így a szíjat csak átfűzték a csatkarikán (75. kép). Szerencsére a 75. sírt érem is keltezte: II. Ulászló 1500-1502 közötti denára. Ebben a korban tehát Décsén előfordult, hogy a kislányok halála esetén anyjuk egy-egy kiegészítőjét vitték magukkal a sírba. Valószínűleg ugyanebben az időben használhatták azt az aranyozott ezüst fémszálas fonalból szőtt, több száz gyöngyszemmel díszített szemfedőt is, amely a 9. sírban került elő. A 166. sírban talán szintén halotti lepel maradványai kerültek elő. Hasonló leletekre utaló megfigyeléseket tettünk a fövenyesi 76. és a nagyszénási 83. sír feltárásánál is. 2 ] A décsei 46. sír egyediségét az adja, hogy ebben az öv nem a csontvázon, hanem a sír fenekén került elő, a térdek alatt. A bronzlemezekkel és bronzcsattal díszített, finom textillel bevont bőrövet egyértelműen a sír aljára tették, a halott lábai alá (76. kép). Az öv rossz állapota miatt azonban annak csak töredékeit lehetett felszedni, így az sem volt már megállapítható, hogy becsatolva, vagy megoldva helyezték-e a sírba. 5. Sírleletek A középkori temetők feltárt sírjaiban nem sok lelet szokott előkerülni, s ezek között is elenyésző a keltező értékű tárgy. Végigtekintve az eddigi temető feltárásokon — kevés kivételt nem tekintve — általános jelenségnek tűnik, hogy ahol késő középkori leletek előfordulnak, ott Árpád-koriak is vannak. A kivételek (Hidas, Megver, Szentbenedek, Gyulamonostora) azzal magyarázhatók, hogy ott a feltárt sírok többsége a templom belsejéből került elő - tehát eleve csak késő középkoriak lehetnek —, vagy pedig a templom körüli temetőben olyan fokú zsúfoltság volt, hogy a késő középkori sírok már szinte teljesen elfoglalták az Árpád-kori temetkezések helyét. 251 Szatmári 1996a 34-35, 10. ábra; Szatmári 1996c. 40, 29. kép 3, 49. kép 2, 50. kép 3.
