Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
Békés megye középkori templomai si módra a Décséhez közeli és távolabbi középkori temetőkben ugyancsak találunk példákat: Gellértegyházán, 2 " 55 Nagyszénáson, 236 Makó-Mezokopancson, ' Kaszaperen, " Zentan, valamint Szolnok megyében, a Karcag-asszonyszállási 240 és a Karcag-orgondaszentmiklósi 241 temetőben is -, sőt ennél későbbi időkben szintén előfordult, egészen a legutóbbi évtizedekig." " Kiss Lajosnak a vásárhelyiek temetkezési szokásaival kapcsolatos leírása például tökéletesen megfelel a décsei ásatási megfigyeléseknek, mintha csak az évszázadokkal korábbi szokást írta volna le. E szerint a régi koporsónak nem volt fából a feneke, hanem ehelyett két-három keresztfa volt a fenekén, amire hosszában nádat tettek. Ahogy mondták, így hamarabb emésztődött a test a földben. 243 A keményfából való koporsó számított a legértékesebbnek, s ha tehették ilyet készítettek, viszont ez azt is jelenti, hogy nem mindig engedhették meg maguknak, s a család anyagi helyzetétől függött a koporsó minősége." A décsei ásatáson fölvett yâ- és s^ervesanyagminták vizsgálata, fajmeghatározása szerint a temetéseknél használt farészeket leginkább — 15 mintából 10 esetben (4, 24, 60, 68, 100, 125, 154, 156, 161, 173. sír) — a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea/Matt./Lieblein.), kisebb részt pedig - a 15 mintából 3 esetben (65, 73, 170. sír) - a lucfenyő (Picea abies/L./Karst.) fájából készítették, de egy-egy adatunk a vörösfenyő (Larix decidua Mill.) és a tiszafa (Taxus baccata L.) felhasználására is utal (6. és 163. sír). Figyelemre méltó, hogy a kocsánytalan tölgy ugyanazon 235 Zalotay 1957. 54. 2% Szatmári 1996c. 38,75, 95, 28. kép 1, 48. kép 2. 237 Bálint 1936. 226. 238 Bálint 1938.140. 2ЗД Foltiny-Korek 1944-1945.14. 240 Selmeczi 1973. 110; Selmeczi 1974. 23-24; Selmeczi 1992. 14. 241 Selmeczi 1992. 36-38,14-15. kép. 242 Balassa-Ortutay 1979. 183; Bartha 1985. 449; Balassa 1989. 34-36; Örsi 1993. 779; Ando György és Cs. Szabó István szóbeli közlése a békéscsabai szlovákokra és a Békés megye északi részén, illetve a szomszédos Hajdú-Bihar megyei területeken lévő településekre (Gyoma, Dévaványa, Körösladány, Szeghalom, Füzesgyarmat, Sárrétudvari, Szerep) vonatkozóan. 2 « Kiss 1958.179; Beck 1975. 520. 244 Beck 1975. 521. 71 fajtáját (Quercus petraea) nemcsak a biztosan vagy feltételezhetően — a késő középkorra keltezhető sírok famaradványai között találjuk meg, hanem a néhány évszázaddal korábbi, s XII. századi éremmel keltezett 100. sírban előkerült faszéndarabkákban is. A csontvázak alatt több helyen megfigyelt gyékényszerű szerves anyag néhány fölszedett és faj meghatározás alá vont mintája (58, 87, 156, 163. sír) bizonyította, hogy a halottat ezekben az esetekben keskeny levelű gyékényre (Typha angustifolia L.) vagy ebből font szőnyegre, pallóra fektették. A sírokból előkerült faminták illetve fajmeghatározásaik azt is mutatják, hogy a koporsóknak használt faanyagokat kisebb részben távoli vidékekről szerezték be a décseiek, hiszen ebben a korban a sírokban kimutatott fafajták, a kocsánytalan tölgy kivételével, épp úgy nem voltak jellemzőek e tájegységre, mint ahogy napjainkban sem. A keskeny levelű gyékényhez viszont helyben is könnyen hozzájuthattak. 245 A fa szállításához a vízi út a Kondoros-völgyön adott volt, s valószínűleg a távoli vidékekről hozatott fa" illetve a helyi kocsánytalan tölgy kemény és tartós faanyagának drágasága — és ritkasága^) — hozzájárult ahhoz, hogy igen sok sírban találkoztunk a helyben, egyénileg is könynyen beszerezhető és olcsóbb gyékény maradványaival. Ez alkalmasint helyettesíthette az értékesebb faanyagot. A temetkezési szokásokat tehát kétségtelenül befolyásolhatták a rendelkezésre álló anyagok, éppen úgy, mint az említett néprajzi párhuzamok esetében. A Békés megye területén előkerült középkori sírokból származó faminták vizsgálatára vonatkozóan a décseieknél néhány évvel korábbi eredményekkel is rendelkezünk. A mai Gyula és Békéscsaba között található Fövenyes és Györké nevű középkori települések egy-egy sírjából vett faminta fajmeghatározását Horváth Ernő végezte el. Ez alapján tudjuk például, hogy Babos Károly és Kertész Eva szíves szóbeli közlése; Simon 1992. 77-78, 81, 628, 789; Csőre 1980. 36-37, 98102, 106-109, 118-119,232-233. Л bihari hegyekből Békés megye területére vízi úton történő faúsztatásra: Povázsay 1989. 354, 356-358.
