Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

68 vastag léc kötött össze a csontok alatt. Ilyen léc lenyomata maradt meg a térdek alatt is. A két keresztléc egyformán 4,5 cm mélyen nyomódott a sír aljába. Mindebből úgy tűnik, hogy a halottat a lécekből szerkesztett és lábakon álló Szent Mihály lovával együtt engedték a sírba úgy, hogy a fakeretre előbb gyékényt terítettek, majd erre fektették a halottat, s végül deszkákból összeállított ládaszerű koporsóval borították le. A temetéskor az egész szerkezetet a sírgödörbe helyezték (68. kép). A 78. sír alján — a teljesen szétporladt, gyékényszerű szerves anyag és csonttörmelék alatt - kitűnően meglátszottak a koporsó függőleges oldaldeszkáinak, a deszkák élének nyomai. A halottat a jelek szerint itt is gyékényre fektették, s 3 cm vastagságú deszkákból összeállított, ládaszerű koporsóval borították le. A koporsó szélessége a fejnél 64 cm, a medence helyének vonalában pedig 57 cm volt, vagyis a koporsó a láb felé itt is fokozatosan szűkült. A 78. számú sírba a Szent Mihály lovát nem engedték le, ezt bizonyítja a koporsó oldaldeszkáinak folytonos lenyomata a sír fenekén (69. kép). A 156. sírban a csontváz két oldalán és a fejnél lehetett megfigyelni a szintén 3 cm vastag deszkákból készített, tetejével lefelé fordított, ládaszerű koporsó maradványait. Oldalfalainak éle benyomódott a sírgödör aljába, s felülre került vízszintes aljának helye is kitűnően látszott a kutatóárkunk déli metszetfalában. A leborított koporsó deszkákból készített — és a csontváz fölé került — aljának vonala a gerincoszlop fölött 11 cm-rel húzódott. A koporsónak a csontváztól jobbra eső oldala kb. 20 cmrel hosszabbra nyúlt a koporsó végénél, a vele párhuzamos oldal sarka pedig nem maradt meg. Ez esetben azonban Szent Mihály lovára mégsem gondolhatunk, mert az árok metszetfalában a koporsó tetejének és két oldalának vonala pontosan egybeesett a sír aljába mélyedő vonalak helyével. A láda sarkának e fogószerű meghosszabbítása esetleg a koporsó sírba engedését könnyítette meg, hiszen a sír igen mély, a mai felszíntől számítva is 180 cm volt. A A temető csontok alatt ugyanakkor csak gyékényszerű szerves anyag maradványai kerültek elő, így kissé bizonytalan, hogy a halottat pontosan hogyan helyezték a sírba. A gyékényből font erős szőnyegre fektetett halottat a ráborított ládaszerű koporsóval együtt, a gyékény alá helyezett kötelek segítségével is leengedhették a sírgödörbe, s ehhez nem volt feltétlenül szükség a koporsó fogószerű meghosszabbítására (72. kép). Mindenesetre a sír aljára kerülő gyékényszerú szerves anyagon fekvő csontvázakra s a fölöttük lévő faládára a temetőben több hasonló példa (68, 73, 76, 78, 82, 150, 156,159. sír) is előfordult. Ez azt bizonyítja, hogy a gyékényre fektetett halottak koporsóládával való leborítása, befedése általános volt Décsén a XIV-XVI. század folyamán. A 77,160 és 163. sír alapján ugyanakkor az is nagyon valószínű, hogy a csontváz alatt lévő gyékényt esetenként léckeretre és a csontváz alatti kereszdécekre terítették, s ez a fakeret még inkább megkönnyítette a halottak sírba engedését. Számolnunk kell azzal is, hogy e keret használata — az előbb említett három sír mintájára — esetleg sokkal gyakoribb volt, csak éppen napjainkra semmilyen nyomuk nem maradt meg. A 160. sírban talált famaradványok látszólag szintén egyedi temetkezési módról árulkodnak a temetőben feltárt sírok között. Megmaradtak ugyanis a Szent Mihály lovának részletei, valamint az arra helyezett gyékényszerű szerves anyag maradványai, amelyen a gyermekcsontváz feküdt. Nem maradt ugyanakkor a halottat beborító koporsóra utaló nyom. A csontváz alatti fakeret részei csak a csontváz jobb oldalánál és a fejnél voltak jól megfigyelhetők, mert a sírgödör alján lévő 0,8—1 cm vastag sárgásfekete színű beiszapolódási rétegben ezek lenyomata megmaradt. A koponya és a derékcsigolyák alatt keresztben egy-egy 3 cm vastag léc helye rajzolódott ki. A lécek végei pontosan illeszkedtek a csontváz mellett megfigyelhető fakerethez, amelyben a lécek vastagsága szintén 3 cm volt. A keret lenyomata a sír alján kb. 1 cm-rel mélyebb volt, mint a keresztléceké. A fakeretnek a sír aljába mélyedő nyomai fölött, de a