Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai csontváz alatt, 1—1,5 cm-es rétegben gyékényszerű szerves anyag maradványai kerültek elő. Ezek szerint a halottat az igen mély — a mai felszíntől számítva is 289 cm-es - sírgödörbe egy kb. 3 cm vastag lécekből összeállított, a test alatt keresztlécekkel megerősített fakeretre helyezett gyékényen engedték le. A sírgödör alján lévő sárgásfekete színű iszapréteg is a test és a gyékény alatti fakerettel magyarázható, mely lehetővé tette a nedves föld test alá szivárgását. A keresztléceket csapolással erősíthették a fakerethez, hiszen vasszög nem került elő. A több más sírban is megfigyelt, lefordított ládaszerű koporsóra utaló nyomok itt a test fölött vagy mellett nem maradtak meg (71. kép). A 163. sírban észlelt megfigyelések - annak ellenére, hogy a csontvázból csupán a lábcsontokat sikerült megmenteni — leginkább talán a 77. sírral kapcsolatban rögzített temetési módhoz hasonlíthatók. A combcsont fölső vége alatt keresztben itt is famaradványok kerültek el, amelyek egy 8 cm széles és félkör átmetszetű deszka részei voltak. A deszka domború, kéreggel borított, hántolatlan oldala a sírgödör alján feküdt, egyenes oldala pedig fölfelé nézett. Ennek tetején, a csontváz hosszában, további deszkamaradványok helyezkedtek el, de biztos, hogy e hosszanti deszkákat nem illesztették szorosan egymás mellé. Mindegyiket az alattuk keresztbe tett deszka rögzíthette, bár szegeket nem találtunk. A test alatt nyilvánvalóan több keresztdeszkának is lennie kellett. A hosszanti deszkákra gyékényt helyeztek, s erre fektették az elhunytat, akit végül szintén deszkákból összeállított, ládaszerű koporsóval borítottak le. A koporsónak megtaláltuk a két hosszanti oldalát és láb felőli végét is, de fej felőli vége és teteje szintén lehetett (73. kép). b) Koporsómaradványok és a gyékényszerű szerves anyagok együttes előfordulása A temetkezési szokások vizsgálatának e területéhez összesen 11 sír sorolható. Megfigyeltük ezeknél, hogy míg a gyékényszerű szerves anyag 69 kivétel nélkül mindig a csontváz alatt került elő, addig a koporsóra utaló famaradványokat csak a csontváz mellett vagy fölött találtuk, a test alatt sohasem (68, 73, 76-78, 82, 150, 156, 159-160, 163. sír). E koporsók tehát csakis nyitott tetejükkel lefelé fordított, ládaszerű koporsók lehettek. Három sír esetében a Szent Mihály lovának a sírba helyezésére utaló adatokkal is rendelkezünk (77, 160, 163. sír). A három Szent Mihály lova három formai típust képvisel, csak abban egyeznek meg, hogy a gyékényre fektetett halottat ennek segítségével, illetve ezzel együtt engedték le a sírgödörbe. A 77. sírban talált, keredécekből és a test alatt lévő, a kerethez rögzített keresztlécekből álló szerkezetnek lába is volt. Ezen a gyékényre fektetett halottat ládaszerű koporsóval borították le. A 160. sírban ugyanilyen, de láb nélküli keret lehetett, s itt a testet leborító koporsónak sem találtuk nyomát. A harmadik típust adó 163. sírban a léckeretet keresztbe tett deszkákon elhelyezett hosszanti deszkák helyettesítették — ugyancsak láb nélkül —, s itt a halottat borító koporsó nyomát is megfigyelhettük. c) Csak gyékény s^erű szerves anyagok jelenléte A temetkezési szokások értékelésének harmadik megközelítési módja azoknak a síroknak a vizsgálatát jelenti, amelyekben koporsóra vagy fából szerkesztett eszközre utaló famaradványok egyáltalán nem kerültek elő, csak gyékényszerű szerves anyagok. Az összesen 20 ilyen sír közül 18-ban a gyékény kizárólag a csontok alatt került elő (58, 64, 69, 87, 89, 107, 111-112, 121122, 126-128, 133-134, 136, 143, 149. sír), két sírban viszont ezek a szerves maradványok nemcsak a csontok alatt, hanem a csontváz fölött is megtalálhatók voltak (84, 166. sír). A 84. sírnál esetleg a szántás miatt is juthattak ilyen anyagok a csontváz fölé, hiszen a sírt az eke egyértelműen megbolygatta. A 166. sírba viszont a halottat biztosan gyékénybe csavarva temették el. A fenti adatokból a décsei középkori temetőben legalább ötfajta temetési módra következtet-