Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai A décsei temetkezési szokásokat három megközelítésben vizsgálhatjuk: a) kizárólag koporsóra vagy más faszerkezetre utaló famaradványok alapján, b) a koporsómaradványok és a gyékényszerű szerves anyagok együttes előfordulása, valamint c) csak a gyékényszerű szerves anyagok jelenléte alapján. a) Koporsóra vagy más faszerkezetre utaló famaradványok A koporsó szót általában a „holttest eltemetésére való, hosszúkás, fából, ércből stb. készült láda" értelemben használják.

196 A décsei ásatáson viszont a sírokban előkerült famaradványok nem minden esetben jelentettek olyan ládát, amelynek teteje, oldala és alja is volt, hanem különböző faszerkezetekre utaltak. Részletező vizsgálatok célja lehet megállapítani azt, hogy a famaradványok milyen koporsóformákra illetve más faszerkezetekre utalnak. Azoknál a síroknál, amelyekben koporsóra vagy más faszerkezetre utaló famaradványok voltak, a megmaradt részletekből — famaradványokból, koporsószegek vagy vasalások elhelyezkedéséből — legtöbbször nem lehetett a koporsó pontos formájára, szerkezetére következtetni. Az ide sorolható 43 sírból 30-ban a koporsóra utaló famaradványokat csak nyomokban lehetett megfigyelni a csontváz fölött vagy mellett. Négy sírban ilyen famaradványok a csontváz alatt szintén előfordultak. Kilenc további sírban viszont egyes részleteket is meg lehetett állapítani a temetési módról illetve a koporsó vagy más, a temetkezésnél használt eszköz szerkezetéről. Ezt a kilenc sírt érdemes külön-külön sorra venni. A 4. sírban például azt lehetett megállapítani, hogy a famaradványok csak a csontváz fölött és mellett fordultak elő, vagyis a sírban fekvő kisgyermeket egy fából készült, nyitott 196 Mék 759. - koporsó címszó. 67 tetejével lefelé fordított, ládaszerű koporsóval borították le a temetéskor. A láda oldala nagyjából függőleges, fölülre került alja pedig valószínűleg egyenes volt (64. kép). A 45. sír csontváza mellett is mindenütt lehetett követni a láb felőli végén keskenyedő, a vállaknál pedig kiszélesedő koporsó oldalfalainak vonalát. A jobb oldalon a felkarcsont egészen a koporsó oldalához ért, a koporsó vége pedig a koponyától 13 cm-re helyezkedett el. A csontok fölött és alatt sajnos nem találtunk koporsóra utaló nyomokat, így csak a koporsó „vízszintes metszetét" sikerült rögzíteni (65. kép). A 65. sírban nemcsak a csontváz két oldalán maradt meg a koporsó nyoma, hanem a csontváz fölött is. A csontok alatt viszont nem volt famaradvány, tehát itt is nyitott tetejű, ládaszerű koporsóval borították le a halottat, mint a 4. sírnál. A beszakadt koporsótető — vagyis a láda fölülre került alja — kb. 8-10 cm széles deszkákból készült. Mivel a koponya és a lábcsontok magasabban helyezkedtek el, mint a test középső része, feltételezhető, hogy a fej és a láb alá magasítást tettek (66. kép). A 68. sírban előkerült famaradványokat csak a csontváz mellett lehetett megfigyelni, de itt a koporsó oldalából legalább 22 cm magasságú rész maradt meg. Fölső széle 8 cm-rel volt magasabban a koponyánál. A koporsó két hosszanti oldala lefelé szélesedett, a megmaradt részek alapján oldalainak alja legkevesebb 5-5 cm-rel volt szélesebb a tetejüknél, mindkét oldalon. A koporsó tetejéből, két végéből és aljából semmi sem maradt meg, ellenben a csontok alatt gyékényszerű szerves anyagot találtunk (67. kép). A 77. sírban fekvő csontváz alatt ugyanilyen maradványok voltak, de koporsóra és más jellegű faszerkezetre utaló nyomok is látszottak. A koporsó vonala csak a csontváz két oldalán és a koponyánál maradt meg. Ez is a láb felé szűkült, a vállnál pedig kiszélesedett. A combcsontok külső oldalán, a csontoktól 10-15 cm-re ugyanakkor egy-egy 8x3 cm-es téglalap alakú faláb nyomát figyeltük meg, amelyek 7 cm mélyen a sír aljába nyomódtak, s amelyeket 2,5 cm