Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai templom döngölt alapozásának szélét pusztít­ják el: közvetlenül a templom fala mellett meg­ásott sírgödrök mélyítésénél a sírásók a falaknál szélesebb alapozásba ütköztek. Az a jelenség pedig, hogy a sírgödör belemélyed vagy teljesen átvágja az alapfalat, holott az alaprajz szerint átépítésnek nincsen nyoma (Megyer ), a teme­tőnek a templom pusztulása utáni használatát mutatja. Néha arra is van példa, hogy a csont­vázakat közös sírgödörben találjuk, s ez rokon­sági kapcsolatra utalhat (pl. Décse: 79, 86—87, 91, 97-98. sír). A későbbi beásások, bolygatá­sok révén, vagy bizonyosan a sír betemetése alkalmával is, a sírbetöltés földjébe szórvány­ként Árpád-kori és késő középkori edénytöre­dékek, vasszegek, vaskapcsok és viseleti tár­gyak, ruhakapcsok kerültek. A feltárt sírok mélysége mindenütt igen válto­zó volt. Décsén például a feltárt 178 sír mély­sége 0—3 m között ingadozott. Ehhez termé­szetesen hozzá kell tenni, hogy a legsekélyebb sírokat már elpusztították a szántóföldi műve­lés során. Az ásatás idején a legkisebb mély­ségben - a felszín alatt mindössze 2 cm-re - a 38. sír csontváza került elő, a legmélyebben pedig — 298 cm mélységben — a 177. sírt bon­tottuk ki. A feltárt sírok többsége, összesen 148 sír (83%), a fölső 100 cm-es rétegben he­lyezkedett el. Az előkerült sírok közül 0—50 cm közötti mélységben volt összesen 73 sír (41%), 51-100 cm között 75 sír (42%), 101-150 cm között 16 sír (9%), 151-200 cm között 4 sír (2%), 201-250 cm között 7 sír (4%) és 251­300 cm között pedig mindössze 3 sír (2%). A leletek és egyéb megfigyelések alapján a sírok mélysége nincs összefüggésben a sírok korával, sem a sírokban fekvő egyének életko­rával, s vélhetően nemével sem. így feltételez­hető, hogy a sírok választott mélységét mindig egyedi mérlegelés döntötte el, kivéve azokat, ahol ugyanabba a sírgödörbe egymást követően is temettek. Ezeknél valószínűleg rokoni kap­csolatokkal magyarázható az egymásra temetés. 187 MRT 10. 176. 65 A sírgödrök fala függőleges, vége és alja pedig mindig lekerekített sarkú volt, a sír alját viszont nem mindig alakították pontosan vízszintesre. Néhány sírba téglákat raktak, sőt egyiket-másikat téglával még ki is falazták (85. kép). A templom bővítését követően egyes sírok a későbbi temp­lom belsejének területére, mások pedig az új alapfal alá kerülhettek. A bővítmény alapozásá­val természetesen el is vághatták a korábbi sí­rokat. E sírok bizonyíthatóan az első periódus idejéhez köthetők. Sajnos csak a legritkább eset­ben kerül elő belőlük keltező értékű lelet. A temetőkben feltárt sírok tájolási értékei — bár igen nagy szóródást mutatnak — többségében egységesek, s igazodnak a templom hosszten­gelyéhez, vagyis a sírokat leginkább az épület hosszanti falai vonalának megfelelően igyekez­tek megásni. Általában tehát igen közeli egye­zést mutatnak az egész templom tengelyének tájolásával. A tájolások között esetleg mutatko­zó igen eltérő szélső értékek ugyanakkor általá­ban azzal magyarázhatók, hogy a sírhelyek kije­lölését a szentély félköríves fala befolyásolta. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy feltárások általában csak a templom közelében voltak. E megállapításokat a décsei példák szintén jól tükrözik. Itt a templom hossztengelyének tájolá­sa DNy 51' - EK 19' volt. Négy sírnál a tájolás nem volt mérhető (31/b, 79/a, 146-147. sír), a feltárt 178 sír közül pedig háromban kettős sírt számoztunk (31/a—b, 66/a-b, 79/a-b. sír). Ösz­szesen tehát 181 csontvázból 177 esetében lehe­tett a tájolást megmérni. A két szélső érték EK 17' illetve D 0' volt, a legjellemzőbb tájolási érték azonban ÉNy 46' és DNy 56' közé esett. Az utóbbi sávba összesen 155 sír tartozott (87,6%). Ezen belül is a Ny 48' és DNy 52' közötti sírok száma 116 (65,5%), a DNy 49' és DNy 51' kö­zöttieké pedig 89 (50,3%) volt. A legtöbb egy­forma, DNy 50' tájolás 26 sírnál fordult elő (14,7%). Az átlagos értékek az épület közelében, a nagyobb eltérések pedig a szentély feltételezett helye mellett (65, 66/a-b, 78. sír), a nyugati zá­rófalnál és a DNy-i saroknál (24, 79, 81-82, 86-

Next

/
Thumbnails
Contents