Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai templom döngölt alapozásának szélét pusztítják el: közvetlenül a templom fala mellett megásott sírgödrök mélyítésénél a sírásók a falaknál szélesebb alapozásba ütköztek. Az a jelenség pedig, hogy a sírgödör belemélyed vagy teljesen átvágja az alapfalat, holott az alaprajz szerint átépítésnek nincsen nyoma (Megyer ), a temetőnek a templom pusztulása utáni használatát mutatja. Néha arra is van példa, hogy a csontvázakat közös sírgödörben találjuk, s ez rokonsági kapcsolatra utalhat (pl. Décse: 79, 86—87, 91, 97-98. sír). A későbbi beásások, bolygatások révén, vagy bizonyosan a sír betemetése alkalmával is, a sírbetöltés földjébe szórványként Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek, vasszegek, vaskapcsok és viseleti tárgyak, ruhakapcsok kerültek. A feltárt sírok mélysége mindenütt igen változó volt. Décsén például a feltárt 178 sír mélysége 0—3 m között ingadozott. Ehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy a legsekélyebb sírokat már elpusztították a szántóföldi művelés során. Az ásatás idején a legkisebb mélységben - a felszín alatt mindössze 2 cm-re - a 38. sír csontváza került elő, a legmélyebben pedig — 298 cm mélységben — a 177. sírt bontottuk ki. A feltárt sírok többsége, összesen 148 sír (83%), a fölső 100 cm-es rétegben helyezkedett el. Az előkerült sírok közül 0—50 cm közötti mélységben volt összesen 73 sír (41%), 51-100 cm között 75 sír (42%), 101-150 cm között 16 sír (9%), 151-200 cm között 4 sír (2%), 201-250 cm között 7 sír (4%) és 251300 cm között pedig mindössze 3 sír (2%). A leletek és egyéb megfigyelések alapján a sírok mélysége nincs összefüggésben a sírok korával, sem a sírokban fekvő egyének életkorával, s vélhetően nemével sem. így feltételezhető, hogy a sírok választott mélységét mindig egyedi mérlegelés döntötte el, kivéve azokat, ahol ugyanabba a sírgödörbe egymást követően is temettek. Ezeknél valószínűleg rokoni kapcsolatokkal magyarázható az egymásra temetés. 187 MRT 10. 176. 65 A sírgödrök fala függőleges, vége és alja pedig mindig lekerekített sarkú volt, a sír alját viszont nem mindig alakították pontosan vízszintesre. Néhány sírba téglákat raktak, sőt egyiket-másikat téglával még ki is falazták (85. kép). A templom bővítését követően egyes sírok a későbbi templom belsejének területére, mások pedig az új alapfal alá kerülhettek. A bővítmény alapozásával természetesen el is vághatták a korábbi sírokat. E sírok bizonyíthatóan az első periódus idejéhez köthetők. Sajnos csak a legritkább esetben kerül elő belőlük keltező értékű lelet. A temetőkben feltárt sírok tájolási értékei — bár igen nagy szóródást mutatnak — többségében egységesek, s igazodnak a templom hossztengelyéhez, vagyis a sírokat leginkább az épület hosszanti falai vonalának megfelelően igyekeztek megásni. Általában tehát igen közeli egyezést mutatnak az egész templom tengelyének tájolásával. A tájolások között esetleg mutatkozó igen eltérő szélső értékek ugyanakkor általában azzal magyarázhatók, hogy a sírhelyek kijelölését a szentély félköríves fala befolyásolta. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy feltárások általában csak a templom közelében voltak. E megállapításokat a décsei példák szintén jól tükrözik. Itt a templom hossztengelyének tájolása DNy 51' - EK 19' volt. Négy sírnál a tájolás nem volt mérhető (31/b, 79/a, 146-147. sír), a feltárt 178 sír közül pedig háromban kettős sírt számoztunk (31/a—b, 66/a-b, 79/a-b. sír). Öszszesen tehát 181 csontvázból 177 esetében lehetett a tájolást megmérni. A két szélső érték EK 17' illetve D 0' volt, a legjellemzőbb tájolási érték azonban ÉNy 46' és DNy 56' közé esett. Az utóbbi sávba összesen 155 sír tartozott (87,6%). Ezen belül is a Ny 48' és DNy 52' közötti sírok száma 116 (65,5%), a DNy 49' és DNy 51' közöttieké pedig 89 (50,3%) volt. A legtöbb egyforma, DNy 50' tájolás 26 sírnál fordult elő (14,7%). Az átlagos értékek az épület közelében, a nagyobb eltérések pedig a szentély feltételezett helye mellett (65, 66/a-b, 78. sír), a nyugati zárófalnál és a DNy-i saroknál (24, 79, 81-82, 86-